A SZENTESI FOCI - DOKUMENTUM ÉS VIDEÓ GYŰJTEMÉNYE 1960-1969-ig
a képekre kattintva azok nagyobb és letölthető teljes változata jelenik meg
"1960-as évek elején – ekkor Szentesen több megyei I. osztályú labdarúgócsapat is létezett – egyesült a Kinizsi szentesi Honvéddel, egy olyan apropóból, hogy a környékről sorkatonának bevonuló fiatal tehetségeket be tudják építeni a felnőtt csapatba, és magasabb szinten tudjanak játszani. Ekkor Szentesi Klapka Munkás Testnevelő Egylet néven szerepelt a csapat, de különösebb eredményt a fúzió megint nem hozott. 1968-ban a KMTE szétvált, újra Kinizsi lett a városi csapat neve, a honvéd csapaté pedig Damjanich SE. A szentesi foci vonzerejét ezekben az években az is fokozta, hogy akár kupamérkőzésen, akár barátságos mérkőzésen, az Aranycsapatot követő újabb „Nagy Generáció” jó néhány csapata játszott itt Szentesen. Pusztai Lacit úgy fedezték fel, hogy Mészöly Kálmánt (Vasas) többször is megkerülte, és gól rúgott mellette. Mészöly meg is fenyegette, hogy „kirúgja” a stadionból, ha továbbra is így fickándozik. Gujdár Sanyi pedig a Páncsics, Novák által fémjelzett Ferencváros, vagy a Tichy, Tóth Kálmán által vezérelt Honvéd ellen bizonyította kivételes képességeit."
Forrás: Garai Sz. Imre - A Szentesi Kinizsi SZITE története 2005.
1960.
1960. május
május 5.
Úttörőavatás a sportpályán
Babovka Géza emlékezik:
"Később Szegedre kerültem szakmunkás iskolába (1957? -szerk.), ahol szintén az iskola csapatában játszottam. A szegedi városi bajnokságban sikeresen szerepeltünk. A dél-magyarországi kupán 3. helyezést értünk el."
A Helyiipar játszik - becsült időpont:
 |
 |
Forrás: Szabó László, labdarúgó 1950-68., edző 1968-2000.
Gerendi László (sz.: 1943) emlékezik
" Sportpályafutásom indulásának egyik emlékezetes momentuma, hogy 16-17 évesen ifjúsági játékosként a Spartacus csapatában - amikor nem voltam az iskolában - játszhattam. Innen egy játékostársam váratlan visszalépése után az utolsó pillanatban Mikecz Sanyi bácsi elvitt a városi ifiválogatottba, ahol a megye városainak csapatával játszottunk jó mérkőzéseket. Ezután még ifjúsági játékosként először 1-1 alkalommal, később sűrűbben kaptam helyet a Bodnár Jani bácsi által irányított Spartacus felnőtt csapatában."
1960. június
Szentesi Kinizsi ifi
Csendes Lajos (Leszics) (1942.) emlékezik:
"Szentes, a sportváros
Szentesen mindig komoly sportélet folyt, labdarúgás, vízilabda, kézilabda, úszás stb. Az iskolákban egy-egy lelkes tanár terelte a srácokat a különböző sportágak felé.
A Köztársaság téri Iskolában (ma Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola) tanított egy matematikatanár úgy hívták, hogy Török Antal. Nagyon szigorú tanár volt. Akkora tenyere volt, mint egy péklapát. Ezt a tenyeret egy-egy nyakleves erejéig használta is, ha más megoldás nem kínálkozott a fegyelem megőrzése érdekében.
Mi, diákok ennek ellenére nagyon szerettük. Török tanár úr megszervezte az iskolában az osztályok közötti labdarúgó bajnokságot hatodikos, hetedikes és nyolcadikos tanulók részvételével. A faliújságra kifüggesztette, melyik osztály melyik napon, hány órákor, kivel játszik. A helyszín természetesen minden alkalommal a Kinizsi pálya volt. Játékvezető Török vagy Hornyik László tanár úr volt.
Pillanatok alatt minden osztálynak verhetetlennek hitt csapata lett. Délutánonként, amikor a mérkőzések zajlottak, a fél iskola a pályán szurkolt.
Természetesen, ezekre a mérkőzésekre lelátogattak a Kinizsi részéről edzők, vezetők, és hívták a tehetségesnek tűnő srácokat a Kinizsibe focizni. A gyerekek örömmel mentek a Kinizsi úttörőbe focizni. Az iskolába zajlott az osztályok közötti bajnokság, és közben Török tanár úrék válogatták az Iskola válogatottba a játékosokat
Emlékszem az Iskola válogatott meze fekete színű volt, a nyakrészen fehér szegély. Így ötven év távlatából visszatekintve nagyon csúnya mez volt a miénk, de az is igaz, hogy labdarugó pályafutásom alatt soha nem vágytam úgy mezre, hogy magamra húzhassam, mint erre a csúnya feketére.
A szentesi Kinizsi életében volt egy nagyon erős, jól összekovácsolt ifjúsági csapat. Az 1941-43- as korosztály Tóth Pista edző irá¬nyítása alatt sorozatosan nyerte a bajnokságokat. A csapatban játszottak ekkor Kádár Imre, László Béla kapusok, Kanfi József (Dzsek) Ötvös Mihály, György Levente (Kupci) Forgó László, Dienes László, Kádár József, Nagy Iván (Liba), Csendes Lajos, Csömör Zsiga, Kárpáti József, Bartus József (Totyó), Pádár László, Pataky (Szpuly), Vadász és két görög fiú Pavlosz, egynagyon megbízható, jó felépítésű védőjátékos és Szkevisz, egy minden porcikájával gólratörő pengés (olyan Halász Tomi szerű) csatár. Ebből a csapatból három játékos megyei válogatott volt Ötvös Mihály, Csendes Lajos és Nagy Iván. A megyei ifiválogatott edzője Galgóczy Károly volt.
Ebben az időben (1960 körül) nagyon sok kimondottan jó játékos volt a szentesi Kinizsiben.
Csak néhány név a teljesség igénye nélkül: Gágyor Laci, Nagy Laci, Nádai Buksi, Gágyor János, Maroskerti János, Süli Mátyás, Abonyi Sanyi, Abonyi János, Gazsi Sanyi, Tóth Pista, Pólya Laci, Dóczi Gábor, Fodor Sándor, Bíró Janka, Tószenberger Jóska, Galló Csoki, Halász Tomi, Csernák Öcsi.
Rajtuk kívül a Tóth Pista által edzett és az első csapat kapuját ostromló, bajnokságokat nyerő ificsapat játékosai is ragyogóan játszottak. Ebben az időben a hazai mérkőzéseken általános volt, hogy 1000-1500 néző is megjelent. Egy-egy Kinizsi - Csongrád vagy Kinizsi - Hódmezővásárhely mérkőzésen ez a nézőszám megduplázódott.
Nem véletlen, hogy a Kinizsi tartalék csapatát a „Kéknyilat" sok környékbeli egyesület elfogadta volna.
Ebből a csapatból alakult később a szentesi Vízmű.
A felsorolt ifijátékosok (a két görög fiú kivételével) mind saját nevelésű szentesi srácok voltak, és nagyon szerettek focizni.
MÁV alsósbajnokság - a szentesi csapat
Almási Lajossal - egyenruhában és Papp Zoltán állomásfőnökkel
Forrás: Nagy Ernő
A Képen még az álló sorban: Nagy Ernő
A csapat:
Forrás: Nagy Ernő - 2019. február
Álló sor: Kovács.., Nagy Ernő, Dora..., Buzi..., Szabó..., C. Nagy , Rozgonyi...
Alsó sor: Szabó, Kádár.., Váradi
A "Pockos pálya" név eredete:
A pályák helyén az ötvenes években még takarmányraktárak álltak, ami okán számos jól fejlett pocok tanyázott a környéken, amelyeket csak lassan lehetett kiírtani a pályák készítése során.
Forrás: Szabó László, labdarúgó 1950-68., edző 1968-2000.
Babovka Géza emlékezik:
"Az iskola elvégzése után visszatértem szülővárosomba, ahol a Szentesi Spartacusba igazoltam(1960).
Bodnár János edző vezetésével hat évig játszottam a csapatban."
1960. szeptember
Játszik a Vízmű (?) - becsült időpont:
Forrás: Szabó László, labdarúgó 1950-68., edző 1968-2000.
 |
 |
 |
 |
Forrás: Szabó László, labdarúgó 1950-68., edző 1968-2000.
1960. november
november 19.
1960.11.19. megalakul a Helyiipar, a későbbi Vízmű labdarugócsapata.
A Szentesi Élet cikke a sportklub 30 éves fennállása alkalmából 1990-ben:
"A Szentesi Vízmű labdarúgó csapata e néven érte el legnagyobb sikereit, de megalakulásakor, 1960. november 19-én a Szentesi Helyiipari SK nevet rögzítették a jegyzőkönyvek. Fő támogatója a Csongrád Megyei Vízmű volt. Innen került ki a klub első elnöke is Kozma Sándor személyében. Elõbb a járási bajnokságban szerepelt a csapat, majd ezt megnyerve 1963 őszétől a megyei I. osztályban játszott. Itt 1968-ban nyert bajnokságot, majd az első NB III-as idényben érte el eddigi legjobb helyezését. Ekkor a 3. helyen végeztek Mikecz Sándor edző vezetésével. Még négy évig szerepeltek itt, majd az 1975/76-os megyei bajnoki címet megszerezve az azóta eltelt időszakban az NB III és a megyei I. osztály között ingáztak. A 70-es években Zámbori Mihály, Janiga László, Fodor Sándor és Ulbert Tibor került különböző NB I-es csapatokhoz, míg a közelmúltban Némethy László mutatkozott be az élvonalban. Ebben az időszakban Gergely József látta el a sportkör elnöki teendőit, aki éppen negyedszázadot töltött el az egyesület élén. A Csongrád Megyei Vízmű Vállalat átszervezésével a csapat elvesztette fő anyagi támogatóját, és 1993-ban a nevét is megváltoztatta. Azóta Szentesi Futball Club néven szerepel."
Forrás: szentesinfo.hu
Gergely József (sz. 1935.) emlékezik
" Diákkoromban a versenysporttal nem találkoztam. Igazolt versenyző sem voltam. Osztályok, illetve iskolák közötti vetélkedőkön szívesen szerepeltem 100 m-es futásban, távol-, illetve magasugrásban, labdajátékokban: foci, kosárlabda, röplabda, asztalitenisz. Versenyzői képességem és ambícióim nem voltak.
1960-ban az egyetem elvégzése után hazakerültem szülővárosomba. Lelkes, fiatal középvezetők közé kerültem, akik a város más üzemeinek dolgozóival a korabeli szakszervezeti játékokban vettek részt. Bevettek maguk közé.
Egy decemberi napon munkaidő után betereltek a kultúrterembe. Ez alkalommal - mint később kiderült - alapító tagja lettem egy sportkörnek. Szürke tag voltam 1960-64-ig.
A titkári feladatot bízták rám 1964-68-ig.
Elnök voltam 1968-1993-ig. Se titkár, se elnök nem akartam lenni! Feltehetően munkahelyi beosztásom miatt biztosítani akarták a bázisvállalat támogatását. Nyomatékül közölték: pártmegbízatásnak tekintik. Időnként minősítettek is.
Később a sportvezetést megszerettem, és teljes odaadással láttam el. A korabeli szemlélet - háború után - különös figyelmet fordított a kezdő ifjúság munkahelyi beilleszkedés elősegítésére és a sport támogatására.
Kozma Sándor, az SK alapító elnöke sokat segített a 4 év titkári funkció ellátása során. Nagyon szerette a labdarúgást, és támogatása kiterjedt a munkahlyi foglalkoztatásra, fizetésekre, fegyelmezésre is. Diák labdarúgók korrepetálását is megszervezte.
A többi szakosztály gondjait fokozatosan átengedte. 1968-ban az új gazdasági mechanizmus „kísérletként" köszöntött be. Kilátásba helyezte a sport anyagi támogatásának csökkentését. Sanyi bácsi a vállalatot és a sportot is féltette, ezért lemondott elnöki funkciójáról. Tiszteletbeli elnökségi tagként élete végéig részt vett az elnökség munkájában.
Sikerélményként szívesen emlékszem a következőkre: a három sportág: dobóatléták, labdarúgók, úszók, vízilabdázók „az értől indultak, és elértek az óceánig". Addig, ameddig egy 30 ezer lakosú város képes a szükséges feltételeket biztosítani."
Mérkőzés utáni ejtőzés:
Szentesi MÁV serdülő
október 12.
A szentesi származású Orosz Pál a Fradi színeiben gólt szerez
1960. december
december 7.
Szeged - Salgótarján 1-1
A Szentesről elszármazott Tóth Lajos kapus a kapuban - részletes életrajz 1961. áprilisban
1961.
1961. március
március 1. szerda
Edzőmérkőzés
15.00 belső városi pálya: Kecskeméti Dózsa - Szentesi Honvéd 7:2 (2:1) 500 néző Vezette: Rozsnyai
A Dózsa a II. félidőben jól játszott az edzőmérkőzésen, ami reményt nyújt vasárnapra.
Góllövő: Vékony (2), Szőczey (2), Laczi II. (2) és Rozgonyi
1961. április
Interjú olvasható Orosz Pállal is a cikkben:
április 9.
A Szentesről elszármazott Tóth Lajos a Szeged színeiben.
A képre kattintva a Tóth Lajostól kapott nagyobb felbontású kép nyílik meg.
Dr. Tóth Lajos (Tóth Öcsi)
Szentesi Kinizsi:
Nádai Ferenc (Buksi) bajnoki aranyérem - megyei 1. osztály
Forrás: Neuné Nádai Csilla gyűjteménye - 2019.
Bajnoki oklevél Tószenberg József részére - Szentesi Kinizsi
Forrás: Tószenberg Györgyi
1961. június
A Szentesi Spartacus felnőtt és ifi csapat tablója:
Forrás: ifj. Bodnár János (szül.: 1960.)
Bagi Imre (1940.) emlékezik:
"
A bajnokság legnagyobb vetélytársához utaztunk Mindszentre.
Előtte való héten, a csütörtöki edzésen megjelent egy kevésbé focista alkatú fiú, akit megsértettek, és azt akarta beadni az edzőnknek, hogy ide akar igazolni hozzánk. — Vetkőzzön le! — szólt az első edzői utasítás.
Kimentünk a pályára, és bemelegítés után egymás ellen játszottunk. Az idegen fiú minden találkozásunkkor nem a labdát találta el, hanem valamelyik társam bokáját. Hamar kilógott a lóláb, és az edző beparancsolta a „vendéget" az öltözőbe. Már felöltözve várta a taktikai megbeszélést, amivel Mindszentre mentünk, és csak annyit szólt, hogy a Mindszenti SE most verhető, mert nagyon sok baj van a csapat körül.
Vonattal érkeztünk a helyszínre, ahol már várt bennünket az állomáson. Ballagtunk befelé Fő utcán, és ő kerékpárral az útról bebekiabált felénk, hogy egy ötöst kaptok fiúk. Olyan jó a hazai csapat. Ilyen előzmények után, kellően felvértezve futottunk ki az oroszlánbarlangba.
Csodálatosan virágzott ebben az évszakban a nyárfa, amely most is övezi a pályát. Olyan volt az egész környezet, mint télen a hóvihar alatt. Ez a csodálatos környezet nem zavarta Nagy L, Barna, Kiss, Bagi, Kálmán, Szakács, Ambrus, Babovka, Fodor, Boros összeállítású csapatot.
A vendég jogán az érem részünkre kedvezett, és így mi kezdtük a játékot. A játékvezető sípja alig halkult el, amikor Babovka Géza elé lepasszolt labda egy jól eltalált lövés után a léc alá vágódott. Középkezdésből életem leggyorsabb gólját értük el, ami után 90 percig volt mit eltűrni a lelkes közönségtől.
Én voltam általában az a szerencsés a csapatban, aki mindig a leggyorsabb szélsőket fogtam. Közismert volt a Mindszenti SE jobbszélsője, Sánta „Maca" agresszív játéka, de személyemben megtalálta azt a betonfalat, amin nem tudott átmenni. Több esetben kirohangált az edzőjéhez, és véleményt kért, mit tegyen. Vége lett a mérkőzésnek, és mi csodálatos győzelemmel tértünk haza Szentesre. Természetesen az ünneplés sem maradt el, és a Delelő bevételét növelve sörrel locsolgattuk Géza jobb lábát.
„Azok a szép napok, csak arra gondolok" — nem véletlenül csalogatnak az ember szemébe könnyeket. Sajnos elmúlt."
1961. július
július 25.
NB3 sorsolás
július 27. csütörtök
Kiskunfélegyháza, Honvéd-pálya: a szentesi újonc NB III-as csapat, a Kinizsi a Honvéd csapatával játszott. A feljavult félegyházi csapat l:l-es döntetlent ért el.
A Szentesi Spartacus
Forrás:
Szabó Ili
Álló sor: Nerveti Géza, Kajtár Imre, Bajomi N.György, Halász Mihály, Bóbán Imre, Hercz Pál, Földvári N.Sándor, Ambrúzs Béla, Musa Bálint intéző
Középső sor: Vass István, Kádár Bálint, Bagi Imre, Pető Sándor, Kölber Ferenc, C.Nagy János, Dömsödi Mihály, Fekete N.József
A
lsó sor: Fekete N.Lajos, Nagy Ernő, Melkun Dezső, ? , Gergely László.
Ezek az emlékek Bagi Imrétől származnak - 2019. február
Kürti Szabó Imréné emlékezése férjéről:
"Férjem 1960. után már csak alkalmanként játszott minkét sporágban, főleg az úgynevezett „bulimeccsek" voltak a kedvencei. Mindezek mellett szívesen besegített az utánpótlás nevelésében is, szívesen vitte kocsijával versenyekre a csapat tagjait. A sok munka mellett fiunkat is megtanította a pingponglabda és ütő kezelésére, így ő még most is versenyszerűen vesz részt a játékban.
Férjemnek játékostársai közül szeretném megemlíteni a teljesség igénye nélkül: Gujdár Sándort, Dorogi Zsigmondot, Mészáros Károlyt, Tóth Istvánt, Kotymánt, Szarkát, Bellányit és a csapat orvosát dr. Moldoványt.
Őket emleget¬te nagy szeretettel igen gyakran, amikor az elmúlt évek, évtizedek történéseiről mesélt."
1961. augusztus
augusztus 6. vasárnap
NB3
Szegedi VSE - Szentesi Kinizsi 2-1
augusztus 13. vasárnap
NB3
Szentesi Kinizsi - MEDOSZ Hódmezővásárhelyi MTE 3:1
augusztus 20. vasárnap
NB3
Szolnoki Kinizsi - Szentesi Kinizsi 3:1
augusztus 20. vasárnap
NB3
Szentesi Kinizsi - Békéscsabai MÁV 4-1 
Gyulai MEDOSZ - Kecskeméti TE 5:1 (3:0) 1500 néző vezette: Géczi Lajos
1961. szeptember
szeptember 2. vasárnap
NB3
Jászberényi Lehel - Szentesi Kinizsi 3:0
Tószenberger József balról, teltházas mérkőzésen a Kinizsi. Becsült kép időpont
Forrás: Tószenberger Gyöngyi
"Úgy emlékszem, a Móravárosi Kinizsivel játszottunk Szentesen. Nem sokkal kezdés után egy jó labdával kiugrottam a védők közt, a kapust kicseleztem, és berúgtam a labdát a hálóba. Utána örömömben felkiáltottam: „Gól volt uram, lehet kezdeni!" Ezért a mondatért aztán léptem nyomon rugdostak. Egyébként 1: 0- ra győztünk. Gágyor Laci nagyot védett, Gágyor Jancsi pedig a védelem élén játszott kiválóan!
A másik emlékezetes mérkőzésnél nem emlékszem, hogy kivel játszottunk, de a következő furcsa eset történt. Az ellenfél kapusa a 16-oson belül játszadozott a focival, megtámadtam, hogy rúgja már végre ki, ő ijedtében a hátamnak vagy a fejemnek rúgta, a foci gellert kapott, és bepattant fölötte a kapuba. l:0-ra győztünk, persze jó volt a védelmünk és a kapusunk!
Szentesre 1960 áprilisában jöttem haza a Dunántúlról, és nagy örömmel kezdtem el a játékot. A Szentesi Kinizsivel 1961-ben megnyertük a bajnokságot, így feljutottunk az NB III-ba.
A labdarúgás, az atlétika (síkfutás) mellett az asztalitenisz volt a másik kedvenc sportom. Ezt is versenyszerűen műveltem. A legszebb eredményt 1954-ben értük el, amikor párosban járási bajnokságot nyertünk Farkas István nevű Szentesen katonáskodó orosházi fiúval. A Tóth-Dobossy párost győztük le a döntőben!"
szeptember 16. vasárnap
NB3
Szentesi Kinizsi - Szarvas 3:0
Szentesi Kinizsi NB3-as csapata
szeptember 23. vasárnap
NB3
Orosházi Kinizsi - Szentesi Kinizsi 6:1
1961. október
október 2. vasárnap
NB3
Szpartakusz pálya: Szentesi Kinizsi - Martfű 0-2
A Szentesi Kinizsi (balról-jobbra):
Maroskerti, Joó, Krám, Kádár, Fodor G., Pólya, Gágyor, Süli, Végh, Tószenberger, Gazsi
Forrás: Sebestyén Tamás
október 16. vasárnap
NB3
Szegedi Spartacus - Szentesi Kinizsi 1:0
Csendes Lajos (Leszics)
október 30. vasárnap
NB3
Szolnoki MTE - Szentesi Kinizsi 3:0
1961. november
november 5. vasárnap
NB3
Szentesi Kinizsi - Békéscsabai Építők 0-3
november 12. vasárnap
NB3
Jászberényi Vasas - Szentesi Kinizsi 5:0
november 19. vasárnap
NB3
Gyulai MEDOSZ - Szentesi Kinizsi 8:2
november 26. vasárnap
NB3
Szentesi Kinizsi - Csongrádi Petőfi 0-2
1961. december
december 3. vasárnap
NB3
Szentesi Kinizsi - Kecskeméti TE 1:0 (0:0)
Szezonvégi NB3-as tabella:
1962.
1962. március
március 4. vasárnap
NB3
Kecskeméti TE - Szentesi Kinizsi 3:0 (2:0)
március 8. csütörtök
Szentesen játszott barátságos mérkőzést a Kiskunfélegyházi Bányászati labdarúgó csapata a Kinizsivel.
A félegyháziak jó játékot mutattak és l:l-es döntetlen eredményt értek el.
március 11. vasárnap
NB3
Szentesi Kinizsi - Szegedi VSE 1-2
KMTE-Vízmű 2-0
Javítás a képfeliraton: Kádár helyett Pádár László, Szonda helyett Szanda György
március 25. vasárnap
NB3
Szentesi Kinizsi - Szolnoki Kinizsi 2:0
1962. április
április 1. vasárnap
NB3
Békéscsabai MÁV - Szentesi Kinizsi 3:0
április 5. szerda
NB3
Hódmezővásárhelyi MTE - Szentesi Kinizsi 0-1
április 9. vasárnap
NB3
Jászberényi Lehel - Szentesi Kinizsi 4:0
április 16. vasárnap
NB3
Szarvas - Szentes 3:0
április 23. vasárnap
NB3
Szentesi Kinizsi - Orosháza 1:1
1962. május
május 1.
Kinizsi-Vasutas 2-0
május 6. vasárnap
NB3
Martfű - Szentes 8:1
május 14. vasárnap
NB3
Szentesi Kinizsi - Szegedi Spartacus 4:1
május 15. hétfő
Chilei VB - Totó reklám
május 21. vasárnap
NB3
Szentesi Kinizsi - Szolnoki MTE 2:2
Csendes Lajos (Leszics) (1942.) emlékezik:
" Dávid és Góliát
A szentesi Kinizsi 1961-ben bejutott az NB Ill-ba.
Gyulai Ákos egyesületi elnök - Bubor László szakosztályelnök - Papp János szakosztály intéző - Tóth István edző voltak a csapat közvetlen vezetői.
A csapatjátékosai közül meg kell említeni:
a kapusokat: Gágyor László, Nagy László, Kádár Imre
védelem: Nádai Ferenc (Buksi); csapatkapitány Gágyor János, Maroskerti János, Ötvös Mihály, Süli Mátyás, Dömsödi József
középpályások: Pólya László, Gazsi Sándor, Dóczi Gábor, György Levente
csatárok Csömör Zsiga, Tószenberger József, Fodor Sándor, Bíró János (Janka), Csendes Lajos, Forgó László, Fodor Gerzson.
Csapatunk az NB Ill-ban nem a legjobban szerepelt, mivel az utolsó forduló előtt biztos kieső helyen álltunk. Az utolsó fordulóban ahhoz a Békéscsabához mentünk játszani, akik egy ponttal álltak a tabella élén a szegedi VSE előtt.
Megérkeztünk a békéscsabai pályára, melegítőnkön a Szentesi Kinizsi felirattal. A közönség rögtön elkezdett kóstolgatni, mutogatták az ötöst, különböző megjegyzéseket kiabáltak a tabellán elfoglalt helyünkkel kapcsolatban. Az öltözőben a két Gágyor, Laci, a kapus és Jancsi, a középhátvéd elkezdte „doppingolni" a csapatot. Folyamatosan hajtogatták: — Nem igaz hogy ezeket nem lehet megverni! A labda kerek, minden lehet! Nincs vesztenivalónk, csípjük meg őket!
Elkezdődött a mérkőzés, a Békéscsaba támadott, mi védekeztünk. A 20. perc körül egy hosszan előrevágott labdára Csömör Zsiga rácsapott, kicselezett két védőt, elfektette a kapust, és a hálóba gurította a labdát.
Egy nullra vezettünk a bajnokjelölt otthonában. Öt nulla már nem lesz!!!
Na, ami ezután jött az nem volt semmi! Voltak olyan időszakok, hogy a békéscsabai térfélen csak a csabai kapus volt, az egész csapat fergetegesen támadott, mi meg védekeztünk, de keményen. Félidőben egy verítékben úszó, de nagyon boldog csapat vonult az öltözőbe abban a reményben, hátha nem kapunk ki nagyon.
A második félidőben minden folytatódott, A Békéscsaba támadott mi védekeztünk, Gágyor Laci kivédte a szemüket. A megerősített védelmünk minden támadást visszavert.
A mérkőzésből 20 perc lehetett hátra (egy nulla a javunkra), amikor Békéscsaba elővette az aduászát, egy kb. százkilencven magas, 100 kg súlyú, eddig középhátvédet játszó kitűnően fejelő játékosát — ha jól emlékszem, Popolnak hívták —, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a nem túl magas védelmünk mellett próbáljon gólt fejelni.
Logikusnak tűnt, hogy mi a védelmünk legmagasabb játékosát, Gágyor Jancsit fogjuk ráállítani. Ezzel kivették volna a védelem legjobb emberét, és a többi kitűnő csatáruk könnyebben tudott volna eredményes lenni.
De nem ez tör
tént. Gágyor odaszólt nekem, aki 167 cm magas és 62 kg voltam:
— Leszkó, Popol nem fejelhet!
Ez volt a taktikai utasítás, amit be kellett tartani. Mivel esélyem se volt ezt a magas és kitűnő játékost lefejelni, ezért más megoldást választottam. A szögleteknél beadásoknál minden labdával Popolt keresték a csabaiak. Én nem vállaltam a fej párbajt, hanem minden fejelési kísérleténél ráálltam a lábára, így aztán nem tudott elrugaszkodni és fejelni.
Én csak attól ret¬tegtem, hogy mi lesz, ha rám esik ez a hatalmas ember. Nem tudtak gólt szerezni. A mérkőzést megnyertük egy nullára. A békéscsabai közönség a saját csapatát kifütyülte, minket pedig megtapsoltak.
Hogy mi lett volna, ha ez a közönség nem cukkol fel bennünket? Isten tudja. Annyi bizonyos, hogy a fürdőben a csabai játékosok sírtak. Folyamatosan kérdezgették, hogy miért kellett nekünk ez a 2 pont.
Végül a Szegedi VSE győzött, ők lettek NB Il-k.
Kaptunk Tőlük egy táviratot."
május 28. vasárnap
NB3
15.00 Békéscsabai Építők - Szentesi Kinizsi 2:2
1962. június
június 3. vasárnap
NB3
Szentesi Kinizsi - Jászberényi Vasas 1:1
Két becsült időpontú fénykép a Szentesi Helyiipar csapatáról:
Forrás: Szabó László, labdarúgó 1950-68., edző 1968-2000.
június 10. vasárnap
NB3
Gyulai MEDOSZ - Szentesi Kinizsi 1:0
június 17. vasárnap
NB3
Csongrádi Petőfi - Szentesi Kinizsi 3:1
A csoport bajnokságot a Szegedi VSE nyerte bravúros hajrával, és egy évi szünet után ismét visszakerült az NB II-be.
A kiesés sorsára a Békéscsabai MÁV, a Szolnoki Kinizsi, a Szentesi Kinizsi és a tavaly még bajnokjelölt Szegedi Spartacus jutott.
Gerendi László (sz.: 1943) emlékezik
" ... még ifjúsági játékosként először 1-1 alkalommal, később sűrűbben kaptam helyet a Bodnár Jani bácsi által irányított Spartacus felnőtt csapatában, amellyel '62- ben megnyertük a járási bajnokságot. Ez a „felnőtt" csapat 80%-ban ifjúsági korú játékosokból állt. Sajnos a bajnokság megnyerése után az osztályozón elbuktunk, és nem jutottunk feljebb. Ugyanebben az évben az ificsapat is megnyerte a bajnokságot."
1962. augusztus
dr. Mészáros Károly a SZEOL-ban, talán éppen a Fradi elleni 1-0-ás győzelem napján
augusztus 12.
Géczi Lajos szentesi
játékvezető NB2-es mérkőzést vezet - Géczi Lajos élvonalbeli játékvezető teljes életútját ld.1971. májusánál:
Abonyi János visszaemlékezései a Nagy szentesi sportkönyvben - 2006.:
"1962-ig voltam a Szentesi Kinizsi Labdarúgó Szakosztályban, s hívásra kerültem át a Szentesi Helyipari SC Labdarúgó Csapathoz, mely a Járási Bajnokságban szerepelt. Ez a csapat lett a későbbiekben a Vízmű futballcsapata, az edző: Mikecz Sándor volt, aki labdarúgó pályafutása idején is szép eredményeket ért el.
A játékosok es az Ő feladata is az volt, hogy meg kell nyerni a Járási Bajnokságot, és a megyei I. osztályban kell folytatnia a játékot a csapatnak.
Nagyon jó kollektívába kerültem, ismét úgy éreztem magam, mint az ott hagyott Kéknyilban. Kemény munkával készültünk minden mérkőzésre, melynek természetesen eredménye is lett. Sorozatban nyertük a játékokat, és így az eredményeink alapján 1962/63 évben bajnokságot nyertünk.
A csapat tagjai voltak: Virág Pisti, Szabó Laci, Garai Szabó Imi, Kádár Imi, Nagy Ernő, Bulik Pista, Fodor Sanyi, Lengyel Karcsi, Horváth Misi, Kánvási Laci, Báli Imi, Kozma Sanyi, Miskolci Misi, Tóth Sanyi, Karasz Imi, Garai Feri, Giay Robi, Hankó Árpi, Szecskó Feri bácsi a szertáros.
Vezetőink voltak: Kozma Sándor, Puskás András, Gődér László, Maróthy Tamás.
A megyei I. osztályban még két évet teljesítettem, majd 1966 elején a versenyszerű labdarúgástól
búcsúztam."
Abonyi János életpályájának összefoglalása:
1962. szeptember
KPVDSZ megyei torna - a szentesi csapat
2002. december 06.
1963.
1963. február
február 3. vasárnap
Barátságos
Kecskeméti Dózsa - Szentesi Honvéd 9-0 (6-0)
1963. március
A Szentesi Vízmű edzőjével, Mikecz Sándorral:
Forrás: Abonyi János, aktív labdarúgó 1949-66., edző 1976-2002.
Vízmű
Gerendi László (sz.: 1943) emlékezik
" Külön élményt jelentett a mesterünkkel való bújócska. Fiatalok lévén nagyon szerettünk szórakozni, és ez alól a szombat este sem volt kivétel. Bodnár Jani bácsi mindig ránk parancsolt, hogy szombaton időben feküdjünk le. Rendszerint a Petőfi zenés éttermében töltöttük a szombat estét. Itt csak az volt a baj, hogy az akkori étteremnek csak a söntés felé volt kijárata. Jani bácsi azt csinálta, hogy leült a söntésben a fehér nagy fröccs mellé, és várt. Így aztán hamar megtörtént a lebukás.
Szerencsére a következő napi mérkőzésre össze tudtuk szedni magunkat, hogy fejmosáson kívül más elmarasztalást soha nem kaptunk. Ebben az volt a szép, hogy Jani bácsi gyerekként szeretett bennünket, és mi is szerettük őt. Sajnos ezek az évek elszálltak, maradtak a szép emlékek. Jó viszszagondolni ezekre az évekre és a megtörtént eseményekre. Mára a csapatok tagjai szétszóródtak az országban, néhányan már az égi pályákon játszanak. "
Bodnár János síremléke a Szentesi Szeder temetőben:
Fotó: Vida-Szűcs Lajos 2020.
Az NB3-as Kinizsi Honvéd
Az eredeti kép:
Forrás: Maroskerti János
Szentesi Helyiipar
A Kinizsi Mezőhegyesen NB3-as mérkőzésen
1964.
1964. február
február 2. vasárnap
Edzőmérkőzés
Kecskeméti Dózsa - Szentesi Honvéd 8:5 (4:1)
Kinizsi
Vízmű sportkör zászló - a labdarúgó csapat hozzávetőlegessen 1963. második felében lett Helyiiparból Vízmű (?):
1964. május
Vízmű a fürdőnél Mikecz Sándor edzővel:
Forrás: Abonyi János, aktív labdarúgó 1949-66., edző 1976-2002.
További képek a fürdőnél:
Forrás: Maroskerti János 2018.
Forrás: Maroskerti János 2018.
ifj. Garai Szabó Imre (Egér, Kopaszcsiga, Csiga) (1952.) emlékezik:
"Sportolói múltamra visszatekintve regényt tudnék írni... Melyik a legérdekesebb?
Nem tudom, számomra minden emlék nagyon kedves. Fiatal koromban sok sportágat kipróbáltam.
Abban az időben alakult a szentesi sportiskola, és annak a tornaszakosztálya, Simon Tibor tanár úr keze alatt rájöttem, hogy a torna nem az én világom. De kipróbáltam, és évekig mint kiegészítő sportágat űztem is, az asztaliteniszt.
Szakács Ernő, Gál Sándor, Tóth Ernő és Orosz Imre sok mindenre megtanítottak.
Sokat jártunk versenyezni Szegedre, ahol olyan sportolókkal játszottunk, akik (a Szegedi Kender csapataként) az NB I-ben játszottak.
Innen Szentesről Kürti Sz. Imre vitte a legtöbbre abban az időben, de néha Gujdár Sanyi barátommal mi is nyertünk egy-egy mérkőzést.
Olyan ellenfelek voltak, mint Vikor, Bénák, Halasi, de a lányok között a jelenlegi megyei rendőrfőkapitány úr (dr. Lukács János) felesége is kiváló játékos volt.
Szentesről Rózsa Erzsi, Vágó Zsuzsa, Szilágyi Ági, Dobóvári Ica és Kovács Margó játszottak. Legendásak voltak a városi Tizek Bajnoksága, ami rengeteg szurkolót is vonzott.
Kiváló játékosok játszottak, Tóth Ernő, Dobossy Lajos, Virág István, Lengyel Károly, Wittman János stb., sőt volt olyan is, hogy Szegvárról, Mindszentről vagy Fábiánsebestyénből is jöttek játékosok.
A Petőfi Sándor Általános Iskolából abban az időben többen is ebben az egyesületben kezdtük a sportolói pályafutásunkat, köszönhető az akkori testnevelő tanároknak Horváth (Rozoga) Lászlónak és Ludányi Mihálynak.
Bár egyikőjük sem a labdarúgással kötelezte el magát, de mindenképpen támogatta a többi sportágat is. Mi nagyon szerettünk focizni, és ha volt 5-10 perc, akkor már csináltuk a kiskapukat — táskából, kabátból, könyvekből stb. —, és már játszottunk is, csak úgy utcai cipőben, a szüléink „nagy'' örömére, hiszen akkor még nem voltak a maihoz hasonló edző vagy egyéb sportci¬pők, amit a gyerekek utcai cipőnek is használnak.
Emlékeim között megmaradt egy-két (ma már anekdotának tűnő) esemény, s bár szenvedő alanya voltam, eszembe sem jutott feljelenteni őket, vagy valamilyen módon visszavágni, a mai napig is a legnagyobb szeretettel és tisztelettel gondolok rájuk. Horváth tanár úr nagyon szigorú volt.
A mai eszemmel már tudom, hogy szükség is volt erre a szigorra, mert nagyon „élénkek" voltunk, és akkor még nagyon hízelgőén fogalmaztam.
Negyedikes lehettem, amikor volt egy felmérés. Érdekes volt, mert azt mérte fel Horváth tanár úr, hogy ki, milyen messzire tudja eldobni a kislabdát. Ezt olyan módszerrel hajtotta végre, hogy a tornaterem egyik végétől dobtunk a másik végébe. Aki nagyot tudott dobni, az természetesen nekidobta a szemben levő falnak a labdát, és a tanár úr a dobás magasságából meg a visszapattanó labda távolságából megbecsülte, hogy ki mekkorát dobott. Én rájöttem, hogy minél magasabbra dobom a labdát annál nagyobbra „méri" tanár úr a távolságot. Mi fiúk még versenyeztünk is egymással. Azonban az egyik dobásnál a véleményem szerint nekem sokkal kevesebbet mondott, mint amit én éreztem, és beszóltam neki valamit.
Valami olyasmit, hogy „Rossz a szeme tanár úr!" Erre ő sorba állított bennünket, én álltam legelöl, mellettem a több fiú. Én szájaltam továbbra is, mire nála elszakadt a cérna, és adni akart egy nyakleves. Én azonban résen voltam, és lehúztam a fejem, így elkerültem a tenyerét. Szegény osztálytársam viszont — aki mellettem állt —, nem figyelt, és ő kapta meg a taslit. Én előre voltam hajolva, és nevettem. Erre ugyanazzal a lendülettel, egy szépen kivitelezett „kapáslövéssel" tanár úr fenéken billentett, hogy csak úgy gurultam. Megérdemeltem, és eszembe sem jutott, hogy mindenfelé feljelentsem, sőt mélyen hallgattam a dologról.
A másik hasonló esemény Ludányi tanár úrral történt, de akkor már hetedikes lehettem. Az udvaron felállított pingpongasztalon órák közötti szünetben „forgóztunk", mindenki hozott magának ütőt.
Ez annyit jelentett, hogy töb¬ben — akár húszán is — körbeálltuk az asztalt, és minden ütés után át kellett szaladnunk a másik oldalra. Aki nem tudta asztalra visszaütni a labdát, az kiesett. Aztán amikor már csak ketten maradtak, akkor ők játszottak egy ötös meccset, váltott szervákkal.
Sokszor annyian voltunk, hogy a szünet alatt nem ért végig egy kör, és természetesen nem akartunk addig órára bemenni. Ludányi tanár úrnak volt a feladata, hogy betereljen bennünket, hiszen a sportszertár és a testnevelői szoba volt a legközelebb, és ő hallotta a csengetést, meg azt is, hogy a labda még mindig pattog.
Az egyik ilyen esetnél pont én maradtam benn a döntő egyik résztvevőjeként, és éppen kezdtük volna az ötös meccset, amikor megszólalt a csengő, és jött Ludányi tanár úr. „Mars az órára" kezdte, de én neki is visszaszóltam, hogy hagyjon bennünket békén stb. Ő többször figyelmeztetett, de mi nem hallgattunk rá, erre kikapta az ütőt a kezemből, és fejbevágott vele úgy, hogy az ütő nyele eltört, a fejemen meg egy nagy púp keletkezett. Elkérte az ellenőrzőm, és beírta: „Kedves Szülő! A fia fején a púpot én okoztam, Ludányi."
Természetesen otthon nem számoltam be erről a „ragyogó" teljesítményemről, de anyu este megsimogatta a fejem, és megkérdezte, hogy mi történt. Én végül is csak elmeséltem az iskolai csínytevést, az ellenőrzőt is oda kellett adnom.
Persze ezt már apám se tűrhette szó nélkül. Nem sokszor kaptam ki, de ekkor nagyon! „Vedd tudomásul - mondta apám -, a tanár úrnak mindig igaza van!
Jegyezd meg örök életedre!" Nem is felejtem el, míg élek!"
A bajnok FTC a szentesi származású Orosz Pállal:
1964. augusztus
augusztus 30. vasárnap
Megyei 1. osztály - Bács-Kiskun megye
Kkfélegyházi Vasas - Bácsalmás 6:0 (4:0) 400 néző v.: Dukai (Szentes)
1964. szeptember
Dr. Barta László (1936.) emlékezik:
"A debreceni egyetemi évek a Szentes, vagy talán inkább a haverok iránti sóvárgással teltek. Becsülettel megszereztem középiskolai tanári oklevelemet 1958-ban, és közben húszévesen megértem és átéltem az '56-os forradalmat. ... csak 1963-ban kerültem be a gim¬názium tantestületébe, egyszerre Tóth Ernővel és Horváth Rozogával a régi haverok közül, kollégái lettünk volt tanárainknak. (...)
Azt hiszem, itt kellene közbeszúrni, mit jelentett nekünk a barátság. Tóth Ernő közös barátunk kérésére leérettségizett helyette.
A haver Szentes legtehetségesebb futballistája volt, de az osztályvizsgák napján az Aczél-féle vendéglőben biliárdozott (ebből volt zsebpénze), osztályfőnöke a fárasztó nap után éppen oda tért be egy korsó sörre, így barátunk lebukott, és Vásárhelyen kellett érettségiznie szeptemberben.
Ezt csinálta meg Ernő. E sorok írója egy futólagos, pingpongasztal melletti, esti beszélgetés után elment felvételi vizsgát tenni Szegedre, a jogi karra. Azóta, ha betéved barátja igazgatói irodájába, megissza az összes unicumot, és jókat nevetve, fátyolos szemmel idézik fel Tóth Ernő emlékezetes hülyeségeit."
mely idéz a Kurca-parti vallomások 2000. c. könyvből
1965.
1965. február
február 10. szerda
Edzőmérkőzés
14.30
Kecskeméti Dózsa - Szentesi Honvéd 4:2 (1:2)
1965. június
június
Járási bajnok MÁV:
1965. július
július 11. vasárnap
A Vasas Szentesen
Bp. Vasas - Szentes válogatott 6-2 (1-1)
"Pusztai Lacit úgy fedezték fel, hogy Mészöly Kálmánt (Vasas) többször is megkerülte, és gól rúgott mellette. Mészöly meg is fenyegette, hogy „kirúgja” a stadionból, ha továbbra is így fickándozik."
2018-ban SZVSC archívból - Makra Zoltán - aktív labdarúgó 1961. és 1978. között, a Szentesi VSC elnöke 1991-től
Népszabadság tudósítás - 1965.07.13.
1965. szeptember
Fekete-Nagy István (Fekosz) (1953.) emlékezik:
"Sportpályafutásom igen korán kezdődött, és máris a munkahelyemhez kötött.
Mint gyerek szívesen jártam a szentesi Motor garázsba, ahol édesapám dolgozott. Ott mindig érdekes nagy gépeket láttam, és a vasutas bácsik nagyon kedves, vicces emberek voltak. Egy gyereknek pedig ez kell.
Néha mikor a mozdonyok a fordítóra jöttek, segíthettem megfordítani őket. Másnap az óvodában szívesen meséltem előző napi élményeimről.
Az már csak hab volt a tortán, mikor a munkában megfáradt bácsik a fordító mellett kialakított futballpályán elkezdtek futballozni. Nézni is nagyon jó volt őket, de ha odaszaladtak, hogy „Öcsi, nincs kedved focizni?" az maga volt a boldogság. Ha pedig egyegy mozdulat után megjegyezték, „Ügyes vagy Öcsi!" repdesni tudtam volna a boldogságtól.
Pár év múlva már számoltak velem, kérés nélkül bevettek a csapatba.
Az iskolában is észrevette Krám Lehel tanár úr, hogy ez a gyerek már ügyesen mozog és egyszer meg is kérdezte tőlem, nincs-e kedvem sportolni. Hogyne lett volna! Boldogan meséltem otthon, járhatok edzésre, mert a tanár bácsi megengedte, hogy a nagyokkal együtt edzhetek. Mikor kiderült, hogy én már „edzett" futballista vagyok, leküldött Szabó László és Mikecz Sándor edzőkhöz.
1965-ben alakult a Szentesi Vízmű serdülő csapata, ahol én már oszlopos tag lehettem. Éveken át, veretlenül nyertük a járási serdülő és ifjúsági bajnokságokat. Dukai Imre beválogatott a legjobbak közé.
Nagyon jó volt együtt futballozni Gujdár Sanyival, Török Sanyival, Tar Gabival. Közben a Deák Ferenc utcai iskolában kézilabdában értünk el szép eredményeket.
A IV. Nyári Úttörő Olim¬pián Országos Döntőbe jutott az iskola csapata."
1965. november
Makra Zoltán emlékezik - aktív labdarúgó 1961. és 1978. között, a Szentesi VSC elnöke 1991-től
"1967 őszén én állítottam össze a Petőfis iskolai csapatot, Török (Fifi) tanár úr beleegyezésével.
Talán a Köztériek ellen játszottunk. A két half Gujdár Sanyi és Orosz lmre volt (későbbi KIOSZ elnök).
Sanyi teniszlabdával 400-nál többet dekázott!
Nagyszünetben Gujdár+Garai ellenfél Kis+Makra, a tornaterem fala melletti téglás kiskapukra nyomtuk a bogyót! Ki győzött? Mi, mert jót játszottunk."
2020.12.23. Szentes élete régen - FB csoport
Garai Sz. Imre pontosítása a fenti behjegyzéshez
"
... lehet, hogy a dátum nem stimmel, mert 1966-tól már körépiskolások voltunk Sanyival...Ő Pollákos volt én meg gimis. AZ biztos, hogy akkor volt még jelzőcsengő, hogy 5 prec múlva lesz a kicsöngetés, de nekünk már akkor mozgott a lábunk, hogy elsőnek érjünk le a "pályára". Aztán a suli pincéjében fel volt állítva egy pingpongasztal, és oda rohantunk "forgózni"..."
2020.12.23. Szentes élete régen - FB csoport
1965. november
A Népsport cikke a szentesi kapus által elkövetett belemenésről:
1966.
Válogatottak Szentesen
1966. május
május 11.
A Kecskeméti TE szentesi igazolása:
A MÁV Békéssámsonban
Abonyi János visszaemlékezései a Nagy szentesi sportkönyvben - 2006.:
"A megyei I. osztályban még két évet teljesítettem, majd 1966. elején a versenyszerű labdarúgástól búcsúztam. Nem csalódtam itteni vezetőimben, sem sporttársaimban, mert igazi sportemberek voltak, akik tisztelték és szerették a küzdelemben kialakult kapcsolatformát. Az aktív labdarúgás befejezése után egy eddig nem tapasztalt érzetem támadt. Hiányzott az izzadság szagú öltöző, a pálya, a társak, a zsongás, de valami ismeretlen belső erő továbbra is vonzott a futballpálya felé. Ez az érzés addig érlelődött bennem, míg úgy hozta a sorsom, hogy a már korábban megszerzett edzői képesítésem kipróbálhattam. Kisiskolás korú gyerekekbe próbáltam beleoltani azt a futballszeretetei, melyet én korábban megtapasztaltam Nagyváradon a híres NAC-nál.
Nagy odaadással láttam neki új munkámhoz, a gyerekfoci oktatásához. Közel harmincéves munkám eredményeként több jó és kiváló képességű gyermeket sikerült magasabb osztályú csapatba juttatni az ország különböző pontjain, ahol még napjainkban is helyt állnak, mint az NB I; NB II; NB III és alacsonyabb osztályokban.
Sikeresnek könyvelem el ezt az időszakot, nem vártam érte elismerést, igaz nem is kaptam. Sebaj!
Az élet más területén már ez is kompenzálódott, ezért nincs szándékomban e téren bárkit is felülbírálni."
1966. június
június 12. vasárnap
A Kinizsi
Nádai Ferenc (Buksi) ezüstérme a Kinizsi csapatával
Forrás: Neuné Nádai Csilla gyűjteménye - 2019.
Gerendi László
Gerendi László (sz.: 1943) emlékezik
"A Honvédségtől való visszatérés után a Kinizsi csapatát választottam, amely 1966-ban a Honvéddal egyesülve KMTE néven kezdte és nyerte meg az 1966. évi megyei bajnokságot. (Te jó ég, ennek már 40 éve!) A sok különböző helyről összejött játékosból Tóth Pista edző rövid időn belül kitűnő csapatot kovácsolt össze, amelyik felnőtt a feladatokhoz és az igen erős megyei mezőnyben is győzni tudott. Számomra ez az év jelentette a sportban a csúcsot. Ezekben az években és csapatokban tanultam meg, hogy milyen a közösségben, a közösségért küzdeni. Ebben benne volt az is, amikor örülni lehetett a győzelemnek, vagy egy emlékezetes alakításnak, az is, amikor vesztettnek látszó helyzetből kellett felállni, és az is, amikor el kellett viselni a vereséget. "
1966. július
Babovka Géza emlékezik:
"A Szentesi Spartacusba igazoltam (1960).
Bodnár János edző vezetésével hat évig játszottam a csapatban, kis megszakítással. Ugyanis 1963-ban bevonultam katonának és a katonai csapattal (Nagytarcsai Honvéd) Pest megyei ifibajnokságot nyertünk. Leszerelés után ismét a Szentesi Spartacus sorait erősítettem, és 1965-ben járási bajnokok lettünk, de sajnos az osztályozón kiestünk a megyei I. osztályba kerülésért."
Szentesi Spartacus Kisteleken a megye 2 megnyerése utáni osztályozón 4-2 ide:
1966. augusztus
augusztus 20.
5 város serdülői - szentesi gólkirály
1966. szeptember
szeptember 4. vasárnap
Barátságos:
16.00 Szentesi Honvéd - Bp. Honvéd
Boros István (1952.) emlékezik:
" Hogyan lettem igazolt labdarúgó Szentesen?
1966. szeptember 1-jén kezdtem középiskolai tanulmányaimat Szentesen, és mivel Békés megyéből jöttem, természetesen kollégista lettem. A szokásoknak megfelelően rögtön az első nap délutánján a friss elsős kollégisták összemérték erejüket labdarúgásban a felsősök ellen a Spartacus pályán. Mivel pár nappal azelőtt otthon jól betapostak a bokámba, csak bicegni tudtam, futni nem, de mindenképpen ott akartam lenni a meccsen, mert focizni már akkor is legjobban szerettem a világon.
Habár azelőtt sohasem védtem, bekönyörögtem magam a kapuba, hogy valahogy mégiscsak részese lehessek a nagy derbinek. A végeredmény 15:1 lett a felsősök javára. A mi gólunkat a későbbi NB-I-es játékos Zámbori Misi lőtte szabadrúgásból.
Este a kollégiumban megállított a folyosón két negyedikes gimnazista nevezetesen Birkózó (Gábor József) és Harkai Gyula. Megkérdezték tőlem:
- Te védtél délután, öcsém?
-
Én. - Válaszoltam kissé meg-illetődve.
- Jól védtél! — állapították meg a „nagyok".
- Hogy védtem volna jól, amikor miattam 15 gólt kaptunk?! - mondtam most már őszinte elkeseredéssel.
- Akkor is jól védtél, egyik sem a te hibád volt. - Felelte a két félmeztelen izompacsirta ellentmondást nem tűrő hangon, én meg nem tudtam eldönteni, hogy miféle „szívatás" következik itt, úgyhogy inkább rájuk hagytam.
Aztán előálltak a lényeggel, hogy a Spartacusnak nincs ifi kapusa, és ők már elintézték az igazgató úrnál, hogy hetente kétszer járhatok edzésre. Ennek viszont módfelett megörültem, ennél jobban nem is kezdődhetett volna a tanév.
Másnap megjelentem a Dózsa-házban (ott öltözött akkor a Spari), Harkai Gyuszi bemutatott az éppen ott levőknek, aztán szólt a szertáros házaspárnak — egy idősebb néni és bácsi volt —, hogy adjanak cipőt, fekete mezt és nadrágot, mert itt az új kapus. Két számmal nagyobb cipő volt csak, ráadásul ekkor volt életemben először focicsuka a lábamon, addig mindig csak tornacipőben játszottam.
Éppen előttem sétált ki egy csupa izom 80-90 kilós nagydarab felnőtt focista (Bagi Imre volt). Egy pillanatra inamba szállt a bátorságom, s arra gondoltam, hogy mi lesz, ha ez nekem kapura rúg!
Kisántikáltam a pályára, éppen bemelegítés volt, és az első csapat edzője rögtön be is állított a kapuba és rúgott jó párat. Igyekeztem valahogy kivédeni a lövéseket, majd néhány perc múlva átküldött a másik kapuba, ahol Jelenfi Pista kezdett tanítani a védelem fortélyaira.
Ezután nagy lelkesedéssel jártam az edzésekre (Szakács Ernő bácsi volt az edző), de az ifi csapat ősz végére feloszlott, így még az igazolásomat sem csinálták meg.
Arra viszont elég volt ez az idő, hogy otthonosan érezzem magam a „ketrec" előtt. A valódi leigazolásomra egy évvel később a Szentesi KMTE-nél került sor (Klapka Munkás Torna Egylet, most Kinizsi TE). "
1967.
1967. január
január 13.
NB3 sorsolás tavaszra
január 18.
Albert Braziliában
1967. március
március 26.
NB3-as bajnoki
15.00 Kiskunfélegyházi Honvéd - Szentesi KMTE 0-0 v.: Gyarmati
1967. április
április 2. vasárnap
NB3-as bajnoki
Szentes - Orosháza 0:0
április 9. vasárnap
NB3-as bajnoki
16.00 Kiskunhalasi MEDOSZ - Szentesi Klapka MTE 1:1 (1:1)
április 16. vasárnap
NB3-as bajnoki
Szentesi KMTE - Mezőberényi Spartacus 1:1
április 23. vasárnap
NB3-as bajnoki
Honvéd Szalvai SE - Szentesi KMTE 2:1
április 30. vasárnap
NB3-as bajnoki
Szentesi Klapka - Mezőhegyesi Kinizsi 1:1
1967. május
május 7. vasárnap
NB3-as bajnoki
Makó - Szentes 0:0
május 14. vasárnap
NB3-as bajnoki
Szentes - Sz. Dózsa 2:0
május 21. vasárnap
NB3-as bajnoki
Szentesi KMTE - Békéscsabai VTSK 1:3
május 28. vasárnap
NB3-as bajnoki
Szegedi AK - Szentesi KMTE 0:1
1967. június
június 4. vasárnap
NB3-as bajnoki
16.00 Szentesi KMTE - Kiskunhalasi MAV 1:1 (0:0) 600 néző jv.: Walfisch
június 11. vasárnap
NB3-as bajnoki
Sarkadi Kinizsi - Szentesi KMTE 1:1
ifj. Garai Szabó Imre (Egér, Kopaszcsiga, Csiga)
Klapka (Kinizsi) serdülő:
Forrás: Garai Sz. Imre
ifj. Garai Szabó Imre (Egér, Kopaszcsiga, Csiga) (1952.) emlékezik:
"Abban az időben volt még úttörő olimpia, és az azon való részvétel komoly presztízst jelentett. Voltak városi selejtezők, melyekről tovább lehetett jutni a megyei majd az országos döntőkig. Nekünk szerencsénk volt, mert abban a korosztályban igen jó csapat alakult ki a Petőfi Sándor és a Köztársaság Téri Általános Iskolában, és a két csoportból összeállt csapat - a Kinizsi úttörő csapata gyakorlatilag — Szentes néven megnyerte a megyei, a területi döntőt, és eljutottunk a pécsi, országos döntőig. Ott az akkor még NB I-es PVSK füves
ott folytak a mérkőzések.
A csapatok a pálya mellett, külön nekünk kiállított első osztályú hálókocsikban laktak és aludtak. Természetesen nemcsak a focisták, hanem az atléták, kézi- és kosárlabdások is, fiúk, lányok vegyesen.
A döntőig vezető út egyenes volt, gólokkal nyertük a selejtezőket. A döntőben azonban kikaptunk 1:0- ra a debreceniektől, de milyen körülmények között! Csak egy perc volt hátra, és az eredmény 0:0. Én kaptam egy labdát a jobb szélen, elgurítottam a védő lába között, és már csak a kapussal álltam szemben, de ki voltam sodródva a sarokzászlóhoz.
Jött a kapus nagy lendülettel, kivetődött. Én elrúgtam a hasa alatt a labdát keresztbe a kapu előtt, a kaputól kb. 1 méterre. A másik oldalról érkezett Kapcsos Tomi, és 1 méterről hatalmas gólt akart rúgni az üres kapuba. Azonban a labda megpattant, és Tomi „alárúgott" és eltalálta a felső kapufát. Olyan erős volt a lövés, hogy visszapattant a mi térfelünkre, ahol ott állt egyedül az ellenfél csatára. Kb. 10 méterre volt a mi kapunktól, háttal.
Megijedt, mert azt hitte, hogy jön ki a kapusunk, és a felpattanó labdát fejjel megcsúsztatta. Nem találta el rendesen, de a mozdulat megtévesztette a kapusunkat, és a labda a lába mellett, vagy a lába között begurult a kapuba. Volt nagy öröm az ellenfélnél, mivel a játékvezető le is fújta a meccset. Mi meg búslakodtunk.
Életem másik óriási sportélménye egy találkozóhoz kötődik.
Akkor a SZEAC még első osztályú csapat volt, és ha jól emlékszem a Fradi jött le Szegedre. Mi pedig előmérkőzést játszottunk a Bács- vagy Békés megyei ifiválogatottal. Ott rúgtam kb. 10 ezer néző előtt egy óriási gólt. Jobb oldalról ívelte be valaki a szögletet. Én a tizenhatos távolabbi „csücskénél" álltam.
A labda átrepült a védelem felett, én meg pattanás nélkül, teli „rüszttel" (amúgy Mikecz Sanyi bácsi módjára) bevágtam a hosszú felsősarokba. A közönség tombolt. Győztünk, de a végeredményre már nem emlékszem. A Kinizsi serdülő csapata abban az évben - több mint 100 gólt rúgva - meg is nyerte a megyei bajnokságot. Nagyon jó kis csapat volt. (ld. kép fent - szerk).
Többen játszottak később az NB I-ben, NB II-ben, sőt Gujdár Sanyi még válogatott is volt.
Bár az Argentínában lebonyolított labdarúgó világbajnokság nem volt a legsikeresebb - az idősebbek még emlékeznek rá, amikor Törőcsiket és Nyilasit kiállították a kezdő meccsen -, de nekem mindenesetre küldött egy képeslapot a Stadionnal és a válogatott focisták aláírásával. (ld. 1978. május - szerk.)"
június 18. vasárnap
NB3-as bajnoki
Szentes - Mezőhegyesi MEDOSZ 1:1
június 25. vasárnap
NB3-as bajnoki
Szentes - Szegedi Spartacus 1:1
NB tabella:
1967. július
Babovka Géza emlékezik:
"
1967-ben a Szentesi Vízműhöz igazoltam át, majd ebben az évben megnősültem. Két gyermekünk született, Géza (1969) és Gabriella (1975). Mindketten a Vízmű úszó szakosztályánál kezdték sportpályafutásukat. A fiam vízilabdában, a leányom pedig úszásban ért el remek sikereket.
1968-ban a Vízmű labdarúgó csapatával megyei I. oszt. bajnokságot nyertünk, és felkerültünk az NB. III. osztályba."
július 12. szerda
A Szentesi Klapka (Kinizsi) csapata a július 12-i Karl Zeiss Jena csapata elleni mérkőzése.
Játékvezetők: Géczi Lajos, Dukai Imre, Tóth László
Forrás: Gulyás Zsolt - a Kinizsi intézőjének, Dudás Szabó Jánosnak az unokája
Balról: 1. Tihanyi Lajos, 2. Gazsi Sándor, 3. Fodor Sándor (Csoki), 4. , 5. Ambrus László,..... , 7. Tríz Ferenc, ..., 9. Pádár László (későbbi játékvezető)
Szentesi edzők: (?) Szabó Lajos, Tóth István
Az ellenfél csapatképe hozzávetőlegesen egy év múlva, mikor keletnémet bajnokságot nyertek:
Forrás: jénai szurkolói honlap
18.00 Szentesi Klapka MTE - Karl Zeiss Jena 0-4
Gólok: Kirsch 3, Müller
Szegedi EAC - Szentesi Vízmű 6-3 (3-1)
Szentesi gólok: Virágh, Balogh, Tarr (11-es)
Csongrád Megyei Hírlap tudósítás az eseményekről:
Forrás: Vágvölgyi Zoltán gyűjtése
Nagyjából a fenti képpel egyidőben készülhetett csapatkép:
Álló sor: Tóth István, ..., Lindák András, jobb szélen Tihanyi Lajos
Guggol: Gazsi Sándor, Pádár László, ..., Szanda György, Fodor Sándor - Csoki
Garai Sz. Ime megjegyzései a képhez - 2017.01.19.: Álló sor, balra az első Tóth István edző (sajnos a héten meghalt), balról a harmadik Lindák Bandi, a sziklakemény középhátvéd, kapásból azóta se láttam embert, aki olyan tisztán lőtt kapura. A jobb szélen meg talán Tihanyi Lajos, sajnos ő is meghalt. A guggolók, balról az első Gazsi Sanyi, ő nagyon sokáig focizott a Kinizsiben, mellette Pádár Laci, a későbbi kitűnő játékvezető, a kapus mellett talán Szanda Gyuri, kiváló fedezet volt, és a gólvágó csatár, a ballábas bombázó Fodor Csoki ...
Kárpáti Lajos megjegyzései a képhez - 2017.01.19.: A kapus mellett Pádár László, ő mellette Gazsi Sándor, Lindák mellett Ambrus ... (Ambrus Erzsi testvére), Tihanyi Lajos mellett Tríz Ferenc (a keresztneve nem biztos)
Garai Sz. Ime megjegyzése a képhez - 2017.01.19.: Ambrus Laci, Tríz Feri.
Boros István megjegyzései a képhez - 2017.02.05.: A kapus baloldalán Szanda Gyuri, mellette Fodor Ferenc (Csoki) Tóth Pista bácsi bal kezénél valószínűleg Szabó Lajos van!
július 14-16. péntektől - vasárnapig
Ifjúsági Torna Szentesen
Forrás: Délmagyar
Szentesi utánpótlás válogatott - becsült időponttal - talán a csongrádi pályán:
Forrás: Szakács Ernő
július 20.
NB3 őszi sorsolás
1967. augusztus
augusztus 13. vasárnap
NB3-as bajnoki
Szegedi Spartacus - Szentes 4:1
Népszabi cikk a magyar válogatott és Csongrád-Szentes-Félegyháza vegyes közötti csongrádi mérkőzésről:
augusztus 20. vasárnap
NB3-as bajnoki
Szentesi KMTE - Kossuth SE 2:2
augusztus 27. vasárnap
NB3-as bajnoki
Mezőhegyesi MEDOSZ - Szentes 3:0
1967. szeptember
szeptember 3. vasárnap
NB3-as bajnoki
Szegedi Dózsa - Szentes
Boros István (1952.) emlékezik:
" Ezután (1966. szeptember - a szerk.) nagy lelkesedéssel jártam az edzésekre (Szakács Ernő bácsi volt az edző), de az ifi csapat ősz végére feloszlott, így még az igazolásomat sem csinálták meg.
Arra viszont elég volt ez az idő, hogy otthonosan érezzem magam a „ketrec" előtt. A valódi leigazolásomra egy évvel később a Szentesi KMTE-nél került sor (Klapka Munkás Torna Egylet, most Kinizsi TE).
Dukai Imre bácsi volt az edzőm, aki negyedikes koromig nagy szeretettel viseltetett irántam. Figyelembe vette azt is, hogy én mit szeretnék játszani, így lehetőségem nyílt arra, hogy a kapustól a balszélsőig mindent kipróbáljak. Mivel balszélső éppen nem volt, így az lettem évekig, már amikor nem voltam sérült, mert sajnos többször voltam maródi, mint egészséges.
Itt viszont megtanultam ballal is a labdába rúgni, ami nem volt hátrány a későbbiekben. Jó kis csapatunk volt, hárman is NB-I-es labdarúgók lettek közülünk, nevezetesen: Gujdár Sanyi, Török Sanyi és Vígh Bandi. "
szeptember 10. vasárnap
NB3-as bajnoki
16.00 Szentesi Klapka- Kiskunhalasi MEDOSZ 1-2 (1-0)
szeptember 17. vasárnap
NB3-as bajnoki
Mezőberény - Szentes 2:0
1967. október
október 22. vasárnap
NB3-as bajnoki
14.30 Halasi MÁV - Szentes 5-3 (2-1) J.v.: Barcs
1967. november
november 16.
NB3-as tabella - sajnos a Klapka kiesőhelyen
november 19. vasárnap
NB3-as bajnoki
13.30 Szentesi KMTE - Kun Béla SE 3-1 (2-1) v.: Jurka
november 21.
Gujdár és Pusztai
november 22.
NB3-as bajnoki záró tabella
Sajnos a KMTE kieső helyen végzett
november 25.
Számháború Gujdár Sándorral
1968.
1968. február
február 2.
NB3 tavaszi sorsolása:
A budai és a Budapesti Szpartakusz egyesülése okán felszabadult NB2-es helyre felkerülő NB-as csapat helyén
a KMTE mégis az NB-ban indulhat.
1968. március
március 24. vasárnap
NB3-as bajnoki
Mezőkovácsháza - Szentes 0:0
március 31. vasárnap
NB3-as bajnoki
Kun Béla SE - Szentesi KMTE 3:2 (0:1) Szentes 800 néző vezette: Tóth
1968. április
április 7. vasárnap
április 24.
NB3-as bajnoki tabella
1968. május
május 12. vasárnap
NB3-as bajnoki
Szentesi KMTE - Kiskunhalasi MEDOSZ 2-l (1:1)
május 19. vasárnap
NB3-as bajnoki
Mezőhegyesi Kinizsi - Szentesi KMTE
Szentesi Vízmű ifi Gyulán - becsült időponttal
Forrás: Szabó László, labdarúgó 1950-68., edző 1968-2000.
Felső sor: Szabó László edző, Fazekas Sándor, ?, Puskás József, Kurucz, Bordács Károly, Szabó Mihály, ?, ?, ?
Alsó sor: ?, ?, Dora Tóth Imre, Rózsavölgyi , ?, Baranyi Zoltán, ?
2020.01.01. Fazekas Sándor: "Ami biztos az, hogy én 1969. októberében bevonultam katonának. Tehát ez a kép biztos, hogy 1969. októbere előtt készült!"
május 26. vasárnap
NB3-as bajnoki
Szentesi KMTE - Honvéd Szalvai SE - Békéscsaba
1968. június
június 2. vasárnap
NB3-as bajnoki
Szentesi KMTE - Kossuth SE
június 4.
Barnevál sportéleti beszámoló:
Forrás: Kistyúk
Ligeti salakos pálya
Lászlók csapata:
Álló sor balról: Némedi László, Pólya László, Dongó László, Pethő László
Guggol: Bartha László, és a kapus, a nagy dumás, kiváló fejelő, és pingpongos Tóth Ernő
Vélhetően ugyanekkor készült kép az SZVSC 90 éves emlékkönyvében (2020.)
Ugyanez a Nagy szentesi Sportkönyvben (2006)
Kispályás foci a valamikori Liget salakpályán, most teniszpálya:
Mérsékelten szerepel az NB3-as KMTE, a Vízmű egészen jól teljesít
A megyei bajnok:
Garai Imre helyesen: Garai-Szabó Imre (mód: Ugrai Bálintné Erika 2018.11.)
Babovka Géza emlékezik:
"1968-ban a Vízmű labdarúgó csapatával megyei I. oszt. bajnokságot nyertünk, és felkerültünk az NB. III. osztályba. Itt az első évben, 1969-ben a harmadik helyet szereztük meg. 1974-ig az NB III-ban játszottunk."
És ugyanekkor készült még két kép:
Forrás: Maroskerti János 2018.
Forrás: Maroskerti János 2018.
1968. július
július 13.
Az NB3 őszi sorsolása:
Pusztai Lászlóról összeállítás a Labdarúgás havilapban:
1968. augusztus
"A Szentesi Spartacus labdarúgócsapata 1952-ben alakult meg mint a szövetkezeti dolgozók együttese. Elsõ elnöke Dancsó Imre volt. Általában a járási bajnokságban vitézkedtek több-kevesebb sikerrel, 1968-as megszűnésükig."
Forrás: szentesinfo.hu
Szentesi Járási Serdülőválogatott
Forrás: Kádár József 2018. november
Áll: Kádár József , Török Sándor, Szabó "Malac", Szabó Miska, Rózsavölgyi, ??, Fábián Jenő, Hyc Zoltán, Gujdár Laci, Kádár József
Ülnek : ??, Kurucz Öcsi, Pócsik Kálmán (?) , Nagy Jancsi, Kádár "Kacsa" József, ...
1968. szeptember
szeptember 8. vasárnap
NB3-as bajnoki
16.00 Kiskunfélegyháza: Kun Béla SE - Szentesi KMTE 1-1 (0-0) j.v.: Orovecz
szeptember 10.
Fekete-Nagy István (Fekosz) (1953.) emlékezik:
"1968-ban nyolcadikos diákként „Jó Tanuló, Jó Sportoló" kitüntetésben részesítettek.
Középiskolába Szegedre, a Bebrits Lajos Vasútforgalmi Technikumba jártam. Borbély András tanár úr hamar felismerte jó fizikumomat és nagy munkabírásomat. Pályafutásomat SZEOL NB-II-es kézilabdacsapatában folytathattam. Csodálatos diákévek voltak!
Az iskola befejezése után a szívem és a barátok szülővárosomba irányítottak. "
1968. október
Bajnoki tabella és feljutási esélyek
Forrás: Vízmű Híradó 1 évf. 1. sz. - október
A hónap sportolói:
Forrás: Vízmű Híradó 1 évf. 1. sz. - október
Gujdár Sándor (sz.: 1951.) emlékezik
" ... bemutatkozás a Szentesi Kinizsi felnőtt csapatában. " - becsült időpont - szerk.
1968. november
A Szentesi Vízmű SK NB3-ba feljutott csapatának tablóképe
Forrás: Vízmű Híradó 1 évf. 2. sz. - november
A csapat az edzővel:
A fenti kép eredetije:
Forrás: Maroskerti János 2018.
Forrás: Vízmű Híradó 1 évf. 2. sz. - november
november 13.
NB3-as tabella:
november 17. vasárnap
NB3-as bajnoki
13.30 Kiskunhalasi MEDOSZ - Szentesi KMTE 3-1 (1-0) jv.: Megyeri
november 24. vasárnap
NB3-as bajnoki
Szentesi KMTE - Hódmezővásárhely 0:2
NB3-as tabella - végleges:
Már mint a bács-kiskun megyei csapatok maradtak bent megyei napilapjuk tudósítása értelmében!
1968. december
Érik az utánpótlás:
Forrás: Vízmű Híradó 1 évf. 3. sz. - december
Sporthumor - az év végére:
Forrás: Vízmű Híradó 1 évf. 3. sz. - december
1969.
1969. január
Sportpálya használat:
január 17.
NB3 sorsolás tavaszra - immár a Szentesi Vízmű részvételével:
1969. február
Alapoz a Vízmű távozó tagok a Kinizsinél:
1969. március
Tavaszi felkészülés:
március 25.
NB3 tabella
március 30. vasárnap
NB3-as bajnoki - Délkeleti csoport
Szentesi Vízmű - Kiskunhalasi MEDOSZ 0-0 jv.: Walfisch
1969. április
április 30.
NB3-as tabella:
1969. május
május 4. vasárnap
NB3-as bajnoki - Délkeleti csoport
Szentesi Vízmű - Kun Béla SE 3-0 (1-0) jv.: Szívós
Edzőváltás a Kinizsinél --------------- a Vízmű jól szerepel:
Dukai Imrével serdülő kispad - közte Fodor Sándor
Forrás: Fodor Sándor
1969. június
Vízmű sérültek -----------------------------------Kinizsi edzőváltás
június 8. vasárnap
NB3-as bajnoki - Délkeleti csoport
Kecskeméti Fémmunkás - Szentesi Vízmű 3-0 (3-0)
Garai Szabó Imre (Pucus)
Garai Szabó Imre (Pucus) (1945.) emlékei:
"Katona korában kivezényelték a futballistákat a magyartési focipályára egy készülő film forgatására. Ott különböző mérkőzésjeleneteket vettek fel. Még a sorfalban álldogált, az idő alatt volt ideje a többi filmszínészt is megfigyelni.
Leginkább a két világhírű baletttáncos: Orosz Adél és Róna Viktor keltette fel a figyelmét.
Később azonban sehol sem látta a filmet, valószínűleg nem is lett belőle semmi. Ettől függetlenül, ha a munkája erre a vidékre szólította, humorosan mindig megjegyezte, „Amikor én filmsztár voltam Magyartésen!"
1970-ben egy NB III-as bajnoki mérkőzésen a kapust, Tar Galluszt kiállították, és az edzője úgy döntött, hogy Ő álljon a kapuban. Más edzésen beállni a kapuba egy mezőnyjátékosnak, és megint más bajnoki mérkőzésen, ahol sokkal nagyobb felelősség hárul rá.
Valószínűleg ennek tudható be, hogy az egyik kapukirúgásnál nagy igyekezetében hatalmas lendülettel a földbe rúgott, és a szurkolók nagy derültségére átesett a labdán. Ettől függetlenül a csapat megnyerte a mérkőzést."
A Barnevál üzemi lapjának tudósítása a vállalati sportélet aktualitásairól:
Forrás: Kistyúk
június 25.
NB3 tabella
A Szentes Válogatott Tatabányán
Fodor Sándor megjegyzései a képhez - 2017.02.05.: Ez a csapat a Szentesi Vízmű NB III Bronzérmes csapata. Jutalom úton Splitbe a tengerpartra! Édesapám volt az edző.
Kiss, Karasz, Orgovány, Török, Tár, Jelenfi,Szénászki, Lengyel, Bordács, Gazsó, Halász, Virág, Babovka Géza, Tarján, Fodor Sándor edző, Horváth.
Babovka Géza (Gojzi, Kicsi)
Babovka Géza emlékezik:
"1968-ban a Vízmű labdarúgó csapatával megyei I. oszt. bajnokságot nyertünk, és felkerültünk az NB. III. osztályba. Itt az első évben, 1969-ben a harmadik helyet szereztük meg. 1974-ig az NB III-ban játszottunk. Majd ez év őszén abbahagytam az aktív labdarúgást, és a Szentes Városi Szakszervezeti bajnokságban vettem részt a Vízmű vállalat csapatával. Itt a csapat megszűntéig (1984-ig) többszörös bajnokok lettünk."
A Vízmű NB3-as bronzérme
Interjú az NB1-ben játszó Kovács Pállal :
Kozák János visszaemlékezése a 69-es csapatról:
".... Nálunk sokkal kisebb települések nézői sokszor élvezhettek magasabb osztályú mérkőzéseket, még a Kurca-parti nézőknek legtöbbször csak a megyei első osztály jutott. Kivéve az 1969-es évet, amikor is a vízmű csapata az akkor harmadik vonalúnak számító NB III dél-keleti csoportjában bronzérmet szerzett.
A csapat játékosai megérdemlik a maiak emlékezetét: Tar-Danicska, Garai, Farmasi-Bige J; Virág-Lengyel, Molnár, Babovka, Szikora, Bige M. játszott legtöbbet, de szóhoz jutott még: Kádár és Jelenfi a kapuban, Balla, Orgovány, Tihanyi M. és Szín a mezőnyben.
Mint ahogy megérdemli Mészáros Karcsi, Csömör Zsiga, Tóth Öcsi, Orosz Pali, Gujdár Sanyi, Pusztai Laci, dr. Pető László, Kovács Pali és még mások is, akiket felsorolni nem tudtam, hogy emlékezzünk kitűnő játékukra, valamennyien NB Iben, sőt néhányan a válogatottban folytatták. ..."
Forrás: Szentesi Élet 2001.03.14.
Egy olvasói visszhang a fentiekre:
".... nemcsak a Vízmű 1969. évi teljesítménye jelentős, hanem a Szentesi Kinizsié is, amely 1958-59-ig NB III-ban szerepelt, majd 1970-ig kétszer nyert megyei bajnokságot, és NB III-ba került. 1970-től pedig közepes teljesítmény jellemző. Tehát 30 év az a fél évszázad. Az 1950-es évek aranycsapatának kiváló szereplése megmozgatta a közvéleménynek az érdeklődését. Ekkor épült a Népstadion - volt példakép.
Nem lehet kihagyni azokat, akik kimagaslóan kiváló labdarúgók voltak, mégsem hagyták el a várost, pedig tehették volna. Klubhűségből jelesre vizsgáztak: kapusok: Gágyor, Horváth, Kádár.
Védők: Tihanyi, Szanda, Gránitz, Dancsó, Süli.
Középpályások: Lindák, Gágyor ]., Vígh, Erdőháti, Maroskerti, Afra bomba szabadrúgásai.
Csatárok: Olasz, Ivanov, Miskur, Erchardt, Török, Fodor, Mikecz Sándor, aki a rúgás királya. ..."
Forrás: Szentesi Élet 2001.04.13.
június 29. vasárnap
Barátságos mérkőzés
Bácsalmási MEDOSZ - Szentesi Vízmű
A járási bajnokságot megnyert Szpari:
Forrás: Biácsi Erika
A kép hátoldalán olvashatók a játékosok:
Áll: Kálmán Imre edző, Bene László, Sas János, Stabarecz János, Kővári Rezső, Biácsi Péter, Paczali Sándor intéző, Bajomi György
Guggol: Barna István, Kővári György, Nagy Árpád, Kiss Béla, Hankó Árpád, Paczali Ferenc, Kukel Mihály
1969. július
Pusztai László a Honvédban:
július 25.
NB3 őszi sorsolás
augusztus 31. vasárnap
NB3-as bajnoki - Délkeleti csoport
Halasi MEDOSZ - Szentesi Vízmű 0-1 (0-1) j.v.: Bognár
1969. szeptember
Szentesi Élet Kupa győztes Kinizsi:
Gondok a Vízmű keretben
Az Erőtakarmánygyár focicsapata - becsült időpont:
Forrás: Ökrös Katalin
- a Szentes régen csoportból 2020. április
Gáspár Lajos körzeti üzemvezető, Ágoston István, Farkas Bálint, Mucsi László, Gyenes Ferenc, Varga János, Sarkadi Béla, Ulbert Gyula kapus, előtte Mányai Sándor
szeptember 24.
NB3 tabella
1969. október
október 5. vasárnap
NB3-as bajnoki - Délkeleti csoport
Kiskunfélegyháza: Kun Béla SE - Szentesi Vízmű 1-0 (0-0) jv.: Mézes
25 évvel korábbi emlékek a háború utánról:
1969. november
november 9. vasárnap
NB3-as bajnoki - Délkeleti csoport
Szentesi Vízmű - Fémmunkás Kecskemét 2-0 (1-0) jv.: ifj. Kiss
Riport Tóth Istvánnal a Kinizsi sikereiről
november 26.
NB3 tabella - a Vízmű bronzérems helyen végzett
1969. december
Gyenge Szpari
Forrás: Vízmű Híradó 2 évf. 1. sz. - december
A Vízmű sportkör 1969-ben:
Forrás: Vízmű Híradó 2 évf. 1. sz. - december