A SZENTESI FOCI - DOKUMENTUM ÉS VIDEÓ GYŰJTEMÉNYE 1898-ig
a képekre kattintva azok nagyobb és letölthető teljes változata jelenik meg

"Aktív sportolásról Szentes történeti viszonylatában nem beszélhetünk valami nagyon régi hagyományokról, a XIX század végéig szinte nincs is nyoma annak, hogy itt az emberek valamilyen sportágat komolyan űztek volna. Nem is nagyon volt rá lehetőség, hiszen egyrészt azoknak, akik komoly fizikai munkát végeztek, azoknak már nem nagyon volt kedvük sportolni, polgárság, diákság, unatkozó milliomosok meg nem nagyon éltek a városban, ráadásul sportlétesítmények se nagyon voltak. A Levéltár anyagát illetve ezzel a témakörrel foglalkozó anyagokat, forrásokat áttanulmányozva meg kellett állapítani, hogy nagyon kevés az az információ, ami a kezdetektől hű tükörképét, de legalább egy élesebb metszetét adná városunk sportjának. Sok-sok adatot sajnos nem lehet pontosítani, több oldalról beszerzett elbeszélések, esetleg más oldalról szerzett információk, meglevő – egyéni ereklyeként otthon őrzött - dokumentáció sok mindenre engednek következtetni, de igazán pontos dolgot nem minden esetben lehet prezentálni."
Forrás: Garai Sz. Imre - A Szentesi Kinizsi SZITE története 2005.


1881.

"A feltalálható források alapján Szentesen az első komolyabb, sporttal kapcsolatos esemény 1881. május 18-ra tehető. Ekkor alakult meg a Korcsolyázó és Csolnakázó Egylet. A korabeli sajtó szerint azonban ez még jóformán ez egy baráti társaság volt, nem készült jegyzőkönyv sem. Abban az időben (pl Kunszentmártonban) egyre másra alakultak meg az ilyen típusú egyesületek, ahol már a sport volt az egyik alapvető cél, melynek elérését szervezeti formában volt lehetőség művelni. Az alakuló közgyűlésen elfogadott Alapszabály sajnos nem található meg a források között, - alaposan feltehető, hogy a kezdeti lelkesedés ellanyhult, és az egyesületi alapító iratok a fiókban, és tervezeti szakban maradtak - de a későbbiekben fennmaradt, más egyesületeknél rögzített Alapszabályok sokat engednek következtetni ennek tartalmáról, illetve a jogfolytonosságról, hiszen másik korcsolyázó és csónakázó egyesületről nincs tudomásunk Szentesen. A korcsolyázók télen, a csónakázók nyáron vették igénybe azt a ma már nem látható nagyobb vízfelületet a jelenlegi Vasútállomás mellett a mai MÁV lakások helyén. (Más források szerint a Kurca egyik-másik örvényén is korcsolyáztak a Kurca szabályzás előtt) Sokan a korcsolyázók közül eldugott helyeken gyakoroltak, mert nem akartak „leégni” a nagy jégen, de nyáron a csónakázók is – kezdetben - saját készítésű csónakban eveztek és töltötték egészségesen a szabadidejüket."
Forrás: Garai Sz. Imre - A Szentesi Kinizsi SZITE története 2005.

"A Szentes Története Évszámokban 1075-1945 (Labádi Lajos szerkesztésében) kiadványban a fentiektől kicsit eltérő módon történik a megemlékezés az első sportegyesületről. Sajnos pontosan rekonstruálni nem lehet manapság a dolgot, mert maga az Alapító okirat, és Alapszabály nem áll rendelkezésre. A fenti kiadványban az alábbiakat találhatjuk:
1881. január 15. Aradi Kálmán házában szervező értekezletet tartottak a Szentesi Korcsolyázó és Csónakázó Egylet megalakítása érdekében. Mintegy 50 tag részt vételével kimondták az Egylet megalakítását. (Az Alapszabály-tervezetet május folyamán terjesztették fel jóváhagyásra; az alakuló közgyűlést december 11-én tartották meg.”
1881. január 23. A Korcsolyázó és Csónakázó Egylet zeneszó mellett megnyitotta első jégpályát, amely a református egyház kertje alatt leterülő kurcai részen volt.
1881. december 11. A Szentesi korcsolyázó és Csónakázó egylet megtartotta alakuló tisztújító közgyűlését. A választás eredménye: elnök Aradi Kálmán, alelnök Szalai István, titkár Hódi Pál, igazgató Juhász János, ügyész Burián Lajos.
Ebben az időszakban tervezték,- sőt vitatkoztak azon – hogy a megépült gimnázium mellett legyen-e a téli sportolást is biztosító tornaterem. Sokan feleslegesnek tartották, mások féltették tőle az Széchenyi kertet, de volt olyan is, aki a 10 éve nem használt, Fő utcán található Sóházat tartotta alkalmasnak ilyen célra. Végül is azok győztek, akik a gimnázium épülete mellé javasolták a tornaterem felépítését, amit 1892, március 5-én ünnepélyesen át is adtak."
Forrás: Garai Sz. Imre - A Szentesi Kinizsi SZITE története 2005.


1887.

"1887. április 1. A „Szentes és Vidéke” újság 1887. évi 14. száma mellékletében:
Szerkesztőségi cikk f(x) aláírással foglalkozik egy igaz sportegyesület megalakításának körülményeivel és lehetőségeivel, illetve mutat be ötleteket egy Alapszabály megszerkesztéséhez.
„ Csak pár hete, hogy megünnepeltük márc. 15-ikét, és imhol ismét egy nap, amelyet koszorúba kellett foglalnunk. 1997. április 1. sokáig emlékezetes marad a szentesi közönség előtt, és mindenkor nevezetes nap marad Szentes történelmében.
…. Ritkán láttunk a megyeház nagy termében oly szép közönséget, mint ez alkalommal. A lelkesedés pedig határtalan volt amidőn az ifjúság ismert vezére előadta az alakítandó sportegyesület szükségességét, az általa elérhető előnyöket úgy a test, mint a szellem fejlesztése terén, és kimutatta, hogy mily jótékony hatással fog lenni az egész szentesi társaséletre.
…. El lett határozva a sportegylet felállítása és egyérzelmű felkiáltással meg lettek választva a szervező bizottság tagjai; mégpedig sokkal nagyobb szerencsével, mint ami eddig nálunk szokásban volt. A fiatalság most nem azt nézte, hogy ki a jó cimbora a mulatozásban; nem azt választotta a szervezőbizottság elnökéül, akit néhány évvel ezelőtt műkedvelő társaság megalakításakor, és aki egyszer sem hívta össze a bizottságot. Nem is azt, akit két évvel később ugyanezen célból megválasztott, aki ugyan tartott összejöveteleket, amíg az alapszabályok elkészültek, de azután az Alapszabály tervezetet az asztalfiókba rejtve, az még most is ott nyugszik, a kaszinó terem tervezésével együtt; hanem azt választotta, akiről eddigi cselekedeteiből tudta, hogy felvállalt kötelességének lelkiismeretesen meg is fog felelni.
Meg is felelt.
A lefolyt 10 nap alatt nem csak az Alapszabály tervezetet készítette el, hanem megállapította az ideiglenes munkabeosztást is.
A mai nagy gyűlésen hallottuk mind a kettőt, el is fogadtuk ellentmondás nélkül, alig fékezhető lelkesedéssel, és ezzel megnyitottuk a szentesi társaséletnek új korszakát, amely bizonyára fényes eredményeket fog létrehozni, s már a közeljövőben feledtetni fogja a mostani nyomorúságos állapot keserveit, és eddig nem ismert örömöket fog szerezni az új élet pezsgő működtetésével.
…. Hiszen a mai gyűlésen az intelligenciából talán egy sem hiányzott, sőt még a vagyonosabb gazda, iparos közönség legnagyobb része is ott volt, - hanem inkább azért, hogy idővel az egyes részleteket bővebben megbeszélve, szemünk előtt legyen az egész tervezet.

Mindenek előtt az Egyesület 3 szakosztályra osztatik:
1. A testedző szakosztály határkörébe tartoznak a csolnakázás, úszás, korcsolyázás, gyalog kirándulás, céllövés, kardvívás, tornázás körüli teendők
2. A művelődési szakosztály gondoskodik a tagoknak a szellemi élvezeteiről, hírlapokat járat, szakkönyvtárt rendez be, a felolvasások, szavalatok, mutatványos előadások és hangversenyek dolgait intézi.
3. A mulatsági szakosztály az évszakos szerint különböző jellegű mulatságokat rendez: hangversenyeket, felolvasó és kötő estélyeket, bálokat, majálisokat, népünnepélyeket.
Alapító tagok az olyan vagyonos polgárok, akik az egyesület szerelvényeit nem használják ugyan, de azoknak tömeges beszerzését elősegíteni nemes kötelezettségüknek ismerik Az alapító tagsági díj 100 frt (már eddig 10 aláíró van= 1000 frt)
Rendes tagok: azon sportkedvelők, akik az egyesület mesterei által a rendszeres sportmívelésre oktatnak, a szerelvényeket bármikor szabadon használhatják (aláírók száma 50 =  évenként 500 frt)
Pártoló tagok Azon műkedvelők, akik a sport különböző nemeit ugyan nem akarják ugyan rendszeresen űzni, de az egyesület által rendezett ünnepélyeken mint szereplők részt óhajtanak venni. Pártolói díj: 5 frt. (100 körül – évenként 500 frt)
Az Egyesület vezetői: az elnök, köztiszteletben álló, s a társadalmi téren érdemeket szerzet egyén. A 3 szakosztály igazgatói, megfelelő szakférfiak, a szakosztályi választmányok elnökei. A szakmesterek a sport különböző nemeiben a kezdőket oktatják, és a többi szokásos tisztviselők.
…… és Szentesnek lesz egy olyan egyesülete, mely a társasélet minden ágában folytonos és erőteljes működést gyakorolva, a társasélet nálunk is oly élénk és mozgalmas lesz, mint ahogy azt már több helyen bámulva és irigyelve látjuk
…. A most megalkotott Sportegylet Húsvét másodnapján fogja magát bemutatni a nagy vendéglő termeiben rendezendő estélyen. Lesz zenei előadás, szavalat, felolvasás, természettani látványosság és tánc. Május 1-én a népkertben tavaszi népünnepély lesz, bohókás versenyekkel, fényes kivilágítással, tűzijátékkal, táncmulatsággal. Április és május hónapokban vasárnaponként gyalog kirándulások fokozatosan a közelebbi és távolabbi érdekes helyekre. Május és június hónapokban csinos csolnakok fognak úszkálni a népkert mellett levő két örvényen, melynek vizét széles csatorna fogja összekötni. Majd később a Tiszán is járhatnak nagyobb csolnakok, ahol a fürdő és úszóházat is az egyesület veszi működési körébe.
Ekkora már az Alapszabályok is meg lesznek erősítve, pénz is lesz, és az egyesület hozzáfoghat a nagyobb berendezkedéshez és rendes működéséhez…"
Forrás: Garai Sz. Imre - A Szentesi Kinizsi SZITE története 2005.




1887. június 24. „Szentes és Vidéke” (. VIII. évf.)
"Szalai (Szalay) István az újság lapjain elég keserűen nyilatkozott a kezdeti nagy fellángolás elhamvadásáról.
„Sportegylet.
Szentesen tehát nincs szükség sportegyletre! E következtetésre kellene jutnunk, ha f.(x)-nek május 1-én ’A tavasz ünnepén’ című felszólalásának hatását a külső látszat szerint értelmeznők.
Azóta elmúlt egy hónap – jegyezzük meg, hogy ez május hónap volt, - és nevezett cikk. Amelyet elolvasva legtöbbször félre szoktunk tenni, és tovább nem gondolunk vele; hanem az a szerkesztőhöz, az ifjúsághoz, és fő-fő emberekhez egyenest fölszólítást foglal magában. És hogyha mégis mély hallgatást tapasztalunk, méltán vonhatók le azon következtetést, hogy: Szentesen nem érzik szükségét a Sportegyletnek.
Én azonban még nem elégszem meg a dolognak ezen külső látszatával, hanem vizsgálat alá veszem a Szentesen alakítandó t á g a b b   é r t e l e m b e n  v e t t  Sportegylet működési körét, vizsgálat alá veszem társadalmi viszonyainkat, és úgy kísérlem meg a következtetés tenni.
Vessünk előbb egy kis visszapillantást a városunkban eddig történt sport mozgalomra.
Bizony kevés az, amit e téren találunk, és az is inkább csak kedélyes szórakozásra irányuló volt, mint a test és a szellem erősítésének a rendes űzésére.. Mindegy, kezdetnek jó volt; hivatkozhatunk is rá, mert sok tanulságot lehet belőle meríteni, részint pedig tájékoztatásul, hogy közönségünknél milyen fogadtatásra számíthatnak a sport mozgalmak.
Hajdanában – az évszámra nincs szükség, mert úgysem követhetjük fejlődését a mai napig –  l ö v ö l d e  felállítására volt felhívás kibocsájtva, és pedig szép eredménnyel, amint a hátramaradt aláírási-ívek bizonyítják. Kimondatott ez Egylet megalakulása, az Alapszabály és a lövőház tervezete megkészíttetett, és azután – az egész abban maradt.
Később t ű z o l t ó csapat megszervezés lett tervbe véve; az aláírási ívek megint 100-nál több aláírót hoztak, és ebből sem lett semmi.
Hogy a megalakult, de tényleges működéshez nem fogott egyleteket egy csoportban mutassam be, bár a sorrend nem úgy következnék is, itt emlékezem meg  a   m ű k e d v e l ő   t á r s a s á g o k r ó l. Ennek megalakulásáról egy kissé közvetlenebbül szólok, hogy vele világot vessek a többi egyletek kudarcának eredetére is.
Szintén hajdanában a fiatalságnak még most is kedvenc ’öregje’ felhívására annyian megjelentünk, hogy alig fértünk a nagyvendéglő éttermében, s falat rengető helyesléssel megalakítottuk az  I.  M ű k e d v e l ő   T á r s a s á g o t. összeállítottuk az ideiglenes tisztviselői kart, és elnökül megtettük az ’öreget’. Nagy reményekkel szétoszolva össze sem jöttünk többet, mer az ideiglenes elnök soha össze nem hívott bennünket.
A II. m ű k e d v e l ő   t á r s a s á g  összejöttének kezdete mindenben megegyezik az elébbivel, az összehívó nem az volt, elnökül megválasztva az Alapszabályt készítő bizottságot összehívta ugyan néhányszor, amint azzal készen lettünk, ép úgy elhallgatott, mint előde.
Kiki vonja le ebből a következtetést, más alkalommal talán bővebben szólhatok róla. Most pedig bemutatom még egy egyletnek a alakulását, még pedig a benne rejlő tanulság miatt egy kis részletezéssel.
Ezelőtt 12 évvel hárman (és nem háromszázan) elhatároztuk egy Csolnakázó Társaság megszervezését; de nehogy sokan megtudják – mert eltalálják rontani ívekre terjedő Alapszabály-tervezettel és a tömérdek tisztviselővel, akik majd nem találva meg a magok munkáját, semmit sem tesznek, - nagy titokban elhordtuk az aláírási ívet legbizalmasabb embereinkhez; csakhamar lettünk 12-en, akik 5-5 frt-ot lefizetve csináltattunk 2 csolnakot. Ezek idomtalanok voltak ugyan, de amint vízre eresztettük, oly kapóssá váltak, hogy a tagoknak is jó előre kellett gondoskodni, hogy idejében megkaphassák. A jövedelemből pedig egy év múlva másik kettőt lehetett csináltatni… és e 4 csolnak igen élénk társaséletet teremtett a Kurcán és a szomszédos Népkertben.
Talán akkor még folyó volt a Kurca? – Nem! – Sőt néha annyira a két örvényre voltunk szorítva, hogy összekötő csatorna létesítését kellett terveznünk. És mégis holdvilágos estéken későig hallatszott a vidám csevegés a csendes vízen libegő csolnakokból.
Majd nagy hűhóval megalakult a Korcsolyázó Egylet – természetesen legalább is 100 aláíróval,(mert különben nem lehetett volna a százas bizottságokat kialakítani) – ennek fölhívására a Csolnakázó Társaság egyesült vele és egyúttal megásta saját sírját.
Egy pillanatra elfelejtettük, hogy milyen célra alapítottuk meg a Csolnakázó Táraságot, s elkábítva a nagy fénytől, ragyogástól, csak az lebegett a szemünk előtt, hogy a két rokon, s egymást mintegy kiegészítő sportnemet együtt fejlesztve, annál nagyobb lendületet adhassunk a társaséletnek.
Mellőzöm az egylet nyűglődő életfolyásának leírását, mellőzöm a befolyásoló okok fölsorolását is, csak azon társaséleti hatására mutatok, amely 6 éven át fokozva volt észlelhető a Kurca jegén.
Előbb ha egy-két nőnek kedve jött korcsolyázásra, félreeső helyeken, nehogy eltűnést keltsenek e nálunk még szokatlan sporttal. A korcsolyázó egylet, működési körébe bevonta a nőket is, és azóta a korcsolyázó nők száma folytonosan növekedve most a korcsolyázó férfiak számát megközelíti. És ezt a számot ne kicsinyljük, ne következtessünk az egylet jelen tagjainak számából. Tekintsünk csak vissza az Egyletnek elmúlt 6 évi jégünnepélyein a harsogó zene mellett vígan tovasuhanó alakok százaira, a jégpálya két partját ellepő néző tömegre, - és akkor el kell ismernünk, hogy az Egylet nem alakult hiába, működése a szentesi társaséletre jótékony hatással volt.
A pár évvel ezelőtt megalakult F ü r d ő  T á r s a s á g ,  a Tiszán csinos fürdőházat építve, jelentékenyen előmozdítja közönségünknek egészségi és tisztasági igényeit.
A  V í v ó   T á r s a s á g  kis körben derekasan hozzálátott a nálunk még eddig szokatlan vívási mesterség megtanulásához és gyakorlásához. Sajnos! Hogy oly hamar megölte fiatalságunk ismert közönye.
A  V a d á s z t á r s a s á g  szintén kis körben dicséretre méltó buzgalommal űzi a sportnak e nemét.
Ha végig tekintünk ez egyletek során, önként arra gondolatra jutunk, hogy ennyi egylet (tekintve a városunkban létező más irányú egyleteket is) nem élhet meg Szentesen, És mégis van-e egy is közöttünk, amely Szentes társadalmában fölösleges volna, és amelynek hiányát  egy vagy más alkalommal nem éreznők? – Nincs! – Sőt Szentes társadalmának többre is van szüksége. De hogy mind ezen Egyletek működési köre kellően érvényesülhessen: egy egészbe kell azokat foglalni és egy hatalmas egylet működési körévé kell tenni.
Ez, e társas-életnek  testi és szellemi irányú mozgalmait rendező Egylet: tágabb értelemben vett  S p o r t e g y l e t  lenne.(Hibásan a közhasználatban c s u p á n  c s a k   a  testedzésre alkalmazva a sport szót, mert az minden játék- és mulatságszerű foglakozást is jelent.)
Jelen társas-életi viszonyaink igen szomorú képet nyújtanak. Első tekintetre csakugyan azt lehetne mondani. Hogy a sportegylet alakítására az időpont nem alkalmatos, hogy minden erre irányuló törekvés céltalan; mert a társas-élet teljesen pangásban van, mert a sportegylet körében foglalt dolgok iránt semmi hajlandóság nem mutatkozik. Azok, akik mélyebben tekintenek társas-életi viszonyainkba, csakugyan teljes meggyőződéssel mondhatják ezt.
Ellenben ha tekintetbe vesszük az elébb az egyletek alakításánál mondottakat, ha figyelembe vesszük a legközelebbi ideig az olykor-olykor fölmerülő kívánalmakat: akkor be kell látnunk, hogy e társas-életi pangás, e semmivel nem törődés, az arra hívatott egyének hallgatásának, az alkalom hiányának a következménye.
A szentesi közönség fogékony a társas-életi mozgalmak iránt, a szentesi közönség mindenkor hajlandó a sport bármely ágának az űzésére: csak legyenek, akik arra nekik alkalmat nyújtanak. Ezt megmutatta a múltban az alakítás alatt levő Egyletek tagsági előjegyzésénél, megmutatta minden egyes esetben a rendezett sportnemű dolgoknál. Nem a közönségen múlt, hogy élénk érdeklődés nem nyilatkozhatott folytonosan, hanem múlt ama dolgok rendezőin, akik az első fellobbanás után nem törődtek tovább a tűz táplálásával. A szikra még meg van, csak egy kis éltető levegőt kell hozzá bocsátani, hogy ismét lángra kapjon; és akkor lesz vígan pattogó társas-életünk.
Tágabb értelemben vett   S p o r t e g y l e t   az, amely hivatva van azt teljesíteni, mert annak hatásköre kiterjed az év minden szakára, egyformán foglalkoztatja a testet  és szellemet, és ezek erőinek fejlesztésére a szükséges munkát kellemes alakban követeli.
Fölhívom tehát mindazokat, akik a szentesi társas-élet élénkítésén komolyan munkálkodni akarnak, hogy adjanak jelt magukról, és egymással szövetkezve alakítsuk meg a társas-élet minden követelményének megfelelő Sportegyletet!”
Az újság szerkesztőségi cikkben az alábbiak szerint fogalmaz és bíztatja a fiatalokat a sportolásra:
„ A legnemesebb sport (intelligens fiatalságunk figyelmébe)
Nem egyszer lehet társadalmi körökben hallani avagy a helyi lapjainkban olvasni, hogy társadalmi életünk a legszomorúbb állapotban sínylődik – nincs hatalom, amely ezt az állapotot megváltoztatná, s az egy tényező. Mely egy kis pezsgő erőt öntene az alvó társadalomba, határozott irány és cél nélkül éldegél. Volt idő, midőn nagy mozgalom támadt egy Tűzoltó-egylet megalakítása érdekében. Volt idő, midőn egy lövölde létesítésén fáradoztak, de ez szintén füstbe ment. Volt idő, midőn a nagy üggyel-bajjal megalakult Csolnakázó és Korcsolyázó-Egylet nemcsak egyszerűen működött, hanem virágzott is, azonban – a Kurca vízének lebocsátása után a sport egyik nemét megsemmisítette, a másik sportnemet pedig úgyszólván minden második-harmadik évben gyakorolhatják, amidőn t.i. jég volt. Legújabban egy Vívó-klub is létezett, melyet gonosz nyelvek ívó-klubnak neveztek el – ez is egy vagy másfél évi tengődés után jobb létre szenderült.
Őszintén szólva, nem lehet valami megrendítő csapásnak tekinteni, hogy fent említett egyesületi törekvések meghiúsultak, mert sem városunk, sem hazánk nem szenvedett általa. S hogy igazságosak legyünk, még egy legeslegújabb mozgalomról kell említést tennünk, mely szintén dugába dőlt, t.i. egy kitűnő cigányzenekar megszerzése.
Akkor nem szóltunk e dologhoz, csak mosolyogtunk s úgy gondolkoztunk magunkban: ház nem talál fiatalságunk nemesebb és magasztosabb célt működésének? Az-e a legnagyobb bajunk, hogy nincs jó zenekarunk s nem tudunk jól mulatni? Nem hisszük; másutt van a baj, s azt meg is találjuk, csak keresni kell.
De hogy el ne térjünk a tárgyunktól, megsúgjuk a fiatalságnak – értve az intelligens fiatalságot – micsoda sportnemet űzzön, s mire fordítsa fiatal erejét s tevékenységét.
… Amint a helyi érdekű sajtó feladata egy város előrehaladása érdekében mindent megtenni, hogy mindenki büszkén vallhassa magát azon város szülöttjének vagy polgárának, ugyanazt a feladatot teljesíti a sajtó akkor. Mikor a színügy érdekében is szót emel. De kell valakinek lenni, akihez a szó intézve legyen, s erre legilletékesebbnek tartjuk a helybeli intelligens ifjúságot. E téren fejtsen ki munkálkodást s meg lehet győződve, hogy támogatásra számíthat és a siker nem fog elmaradni.
Nem szándékozunk itt semmiféle propaganda-fejtegetésbe bocsátkozni – legyen a tervezés, munkálkodás és siket az ifjúság érdeme. Van a mi ifjúságunkban sok életrevalóság, sok szunnyadó nemes eszme, csak vállalkozzék közülük néhány buzgó ifjú s fogjon munkához; majd meglátják, hogy Szentesen épp úgy lehet valamely üdvös eszmének barátokat szerezni, mint másutt – csak kell hozzá  e r ő s   a k a r a t  és k i t a r t á s. Magunk részéről biztosítjuk a fiatalságot, hogy törekvését figyelemmel kísérni s úgy szóval, mint tettel tőlünk telhetőleg támogatni fogjuk. Rajta tehát nemes ifjúság! Mutasd meg, hogy tudsz és akarsz hazafias eszmékért lelkesedni s mi a fő –  m u n k á l k o d n i   i s ."
Forrás: Garai Sz. Imre - A Szentesi Kinizsi SZITE története 2005.


1888.
1888. október 12-én (péntek) a Szentesi Lap
"Téli sportolási lehetőség megvalósítása„ Gimnasztika gyakorlására szolgáló téli csarnok megépítéséről szól, mert az akkor átadott Gimnázium épületében erre nem volt hely. Egyesek a Széchenyi kertben akarták a termet, mások a gimnázium mellett érveltek…!
„… egy fejlődő város, mint Szentes, mely központja a szomszéd vidéknek is…”
„ A Széchenyi kert védelmezői szerették volna, ha a nyári szórakozóhelyek megmaradnak, és a város egyik főutcáján – valahol a mai gyógyfürdő környékén (szerk.) – levő sóházat, mely tíz éve kihasználatlan, alkalmas lenne arra, hogy ott tornacsarnok legyen.”"
Forrás: Garai Sz. Imre - A Szentesi Kinizsi SZITE története 2005.


1889.
"1889. évre a város akkori vezetői elhatározták, hogy egy komoly városi hatáskörű sportegyesületet hoznak létre. Február 13-án megszavazták - a korábban meg megalkotott, majd többször át tárgyalt – az Alapszabályt, amit láttamozásra meg kellett küldeni a Magyar Királyi Belügyminiszternek, ahol 1889. szeptember 20-án az okiratot bejegyezték.
A bejegyzett Alapszabály céljai, a célhoz vezető eszközök, utak egyértelmű bizonyítékai annak, hogy az ekkor megalakult Szentesi Sport-Egylet – amely több sportágat fogott össze, és a fő tevékenységét a gimnáziumban folytatta -, további folytatója a Korcsolyázó és Csónakázó Egyesületnek, melyet bizonyítanak az Alapszabály pontjai is.
3.§. A sport különböző nemeinek művelése és terjesztése által egyrészt kellemes szórakozást szerezni, másrészt pedig a testi erő edzését előmozdítani, úgy szintén a társas-életet minden irányban fejleszteni
4.§. Ezen cél elérésére az Egylet:
a./  tagjai számára külön jég és vízi pályát tart fenn,
b./  külön helyiséget rendez be a torna és a vívás gyakorlásához,
c./  kezdők részére a körülményekhez képest oktatást tart,
d./  távolabbi jégterekre és vizekre kirándulásokat s torna és vívóversenyeket rendez,
e./  ünnepélyeket és vigadalmakat rendez.

1889. október 27-én A Szentes Története évszámokban 1075-1945 kiadvány szerint:
„a Szentesi Sportegylet (több forrásban Szentesi Sport-Egylet) megtartotta tisztújító alakuló közgyűlését. A végleges tisztikar tagjai: elnök Fekete Márton, választmányi elnök dr. Perzcel János, titkár dr. Sulcz Lajos, a rendes tagok száma 44. fő.”

„1889. december 16.
Elkészült a Szentesi Sportegylet jégpályája a régi Werner ház alatti Kurca örvényen. A bekerített, folyamatosan hizlalt és sepertetett pályán üvegverandás faházat építettek a melegedni kívánók részére. Vasárnap és ünnepnapokon az egylet zenéről is gondoskodott. Idényjegyek 2 forint 50 krajcárért, diákoknak 1 forintért váltható. Napijegy 10 krajcár, zenés napokon 20 krajcár. (A jégpálya ünnepélyes megnyitóját december 22-én tartották meg."
Forrás: Garai Sz. Imre - A Szentesi Kinizsi SZITE története 2005.

1893.
"1893-ra a Szentesi Sport-Egylet új vezetőséget választott, és március 5-én módosította néhány kevésbé lényeges pontban a korábban elfogadott Alapszabályt. Az új Alapszabályban pontosították az egyes működési szabályokat, az anyagi biztonságot megalapozó pontokat.
1894 március 8-án ezt a módosítást a Magyar Királyi Belügyminiszter képviseletében Jekkelfalussy miniszteri tanácsos látta, és a 19607 szám alatt bejegyezte. Ez a kézzel írt Alapszabály megtalálható a Levéltár gyűjteményében.
Ezekben az években mintha megpezsdült volna az élet, egyre több ember sportolt, és egyre több sportágat űztek, egyre-másra alakultak az újabb egyesületek (pl. Kerékpározók, céllövők). Szentesre ért a nagy „őrület” Angliából, - német és osztrák közvetítéssel – a football. Több fiatal kezdte „kergetni” a labdát, akik közül a legügyesebbek a Szentesi Kereskedő Ifjak labdarúgócsapatában játszottak, de egy „ad hoc” csapat, mely szentesi fiatalokból alakult, szintén szép eredményeket ért el, és éveken keresztül nem kapott ki."
Forrás: Garai Sz. Imre - A Szentesi Kinizsi SZITE története 2005.



1897.

A szentesi szervezett sportélet kezdeteiről 1897.:

Forrás: Szentesi Élet - 1997.11.28.